Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
[133] m ag varország pénzügyei 1848 1849-ben. 015 szedték a bankjegyeket, azokat Pesten a bankpénztárban ezüst húszasokra cserélték. Az alispán tudomást szerezve e visszaélésekről, az agioteur-ök elfogatására utasította a szolgabírákat.1 A valutacsempészek sem maradtak tétlenül, mire megtiltották a nemesfém kivitelét az örökös tartományokból. A magyar pénzügyminiszter pedig április 19-én 100 forintnál nagyobb összegű ezüstpénz külföldre vitelét tilalom alá vetette. Erre a csempészés az örökös tartományok felé irányult, ahová a kivitel még szabad volt. Hordókba csomagolva vitték az aranyat és ezüstöt, főleg Bécsbe és ott jó áron értékesítették. A harmincadhivatalok figyelmeztetésére aztán a kiviteli tilalmat Ausztriára is kiterjesztették, de a csempészés tovább folyt. Legfőbb irányítói Diamantides, Éliás és Adutt bécsi lakosok voltak. Augusztus közepén Brassóban és Nagyszebenben 16 láda ezüstöt adtak fel címükre, majd Szebenből újabb szállítmányt indítottak ugyancsak hozzájuk. Ezeket a magyar kormány lefoglalta és ellenértéküket osztrák bankjegyekben kifizette. Erre ők panaszt nyújtottak be az osztrák pénzügyminiszterhez, aki többször tiltakozott a magyar hatóságok eljárása ellen, mert mindenkép elítélte a nemesfémkivitel Ausztriára szóló tilalmazását.2 Később a magyar hatóságok éberségét a csempészés úgy akarta kijátszani, hogy ezüst- és aranyhulladékot vitt ki az országból, mivel erre még nem volt kiviteli tilalom. Ezt az üzletet a bécsi arany- és ezüstművesek nemesfémszükséglete is előmozdította, Ok magyar fémeket dolgoztak fel, amelyekhez lassanként csak csempészés útján juthattak. Érintkezésbe léptek ugyan a magyar pénzügyminiszterrel és arra kérték, hogy a selmeci aranyat továbbra is Bécsbe vihessék, de a válasz sokáig késett, a kiviteli engedélyt pedig csak azzal a feltétellel kapták meg, hogy az áru értékét ezüstben Budán kell letenni, ami elég körülményes és nehézkes voit. 3 A csempészés aztán a decemberben hozott kiviteli tilalom folytán megszűnt.4 A bankjegyek iránti bizalom helyreállítása erélyes és gyors intézkedéseket követelt. A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány a magyar kincstár elnökével egyetértve, majd a pénzügyminiszter sürgősen intézkedett. A pénzváltási igények minél gyorsabb kielégítése végett elrendelték, 1 Pest-P.-S.-K. vármegye levéltára, közgyűlési jegyzőkönyvek, 1848. március 7., 1823. sz. 2 KM. ein. 1848 : 975., 1398., 1620. 3 KM. ein. 1848:521., 1041., 1189., 1381. 4 Az erre vonatkozó pénzügyminiszteri rendeletet közli Faragó i. m. 180. 1.