Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

GIО 1TNGÂR LÁSZLÓ [130] indokolatlanul magas árjegyzést értek el, mire a hiszékeny kistőkések megtakarított filléreiken vasúti részvényeket vásároltak éppúgy, mint a hatalmas vagyonok urai s így 40—50%-os kamatot ígérgető vasútépítési terveket gyártó spekulánsokra bízták vagyonukat. A néhány éven át tartó „railway-mánia" nemzetközi hitelválságban omlott össze. A kereskedelem, a gyáripar szorult helyzetbe kerültek, pénzintézetek, iparvállalatok sorra buktak. A londoni, párisi, amszterdami, frankfurti és bécsi tőzsdéken mindenféle értékpapírok árzuhanása eddig ismeretlen méreteket öltött : hetek alatt milliárdok semmisültek meg. Az egyes országokban a jegybankok hatalmas erőfeszítéssel igyekeztek a gazdasági és hiteléleten segíteni, de saját erejükből erre nem lévén képesek, közösen léptek fel, mint az angol és francia nemzeti bank, hogy az irányítást és vezetést országaikban és súlyuknál fogva egész Európában kezükbe vehessék. Ez a kezdeményezés nyugaton 1848 első felében sikerre is vezetett. A Habsburg-birodalomban azonban a helyzet másként alakult. A napoleoni háborúk után az állampénzügyek szanálása külföldi kölcsönökkel történt. A jövedelmeken felül költekező kormányzat szívesen fordult a hiányok pótlásáért holland bankházakhoz és az évről-évre szaporodó adósságok az államháztartás egyensúlyát fenyegették. A jövedelmek egyharmadát a kamatfizetések nyelték el. A kamatszolgáltatások biztosítása rendkívül nehéz feladat elé állította az állampénzügyek vezetőit és a kormánnyal teljes egyetértésben működő jegykibocsátó intézetet : az Osztrák Nemzeti Bankot. A válság idején a kormány az államhitelek megóvására beavatkozott az értékpapírok áralakulásába és megkísérelte a tőzsde rendszabályozását. Beavatkozása a forgalmat megbénította, viszont a zugforgalmat további spekulációra ösztönözte. A hitelpiacon a kereslet és kínálat irányításával, valamint kamatrögzítéssel igyekezett a normális forgalmat biztosítani anélkül, hogy célt ért volna ; a tőkét elriasztotta és az uzsorahitelt megerősítette. A külföldi tőzsdéken az al parin kínált osztrák államadóssági kötvényeket és vasúti részvényeket összevásárolta abban a hiszemben, hogy az árzuhanást sikerül majd megállítani. De a vásárlásokkal éppen ellenkező eredményt ért el : újabb nagyobbszámú kötvényt és részvényt vont a piacra és a tömeges kínálat az árképződésre még nyomasztóbb súllyal nehezedett. Mindez a Nemzeti Bank erőforrásainak felhasználásával történt. A bank érckészlete oly nagy mértékben apadt, hogy a fizetőeszközök belső hitele megingott és mindenki szabadulni akart a bankjegyektől. A közönség meg-