Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
610 ungár i.ászló. [128] Pozsonyba szállíttatta. Közben az osztrák pénzügyminiszter érdeklődött a szeredi és hradeki rézkészletek mennyisége felől és mikor az erre vonatkozó értesítést megkapta, a készlet haladéktalan Bécsbe szállítását sürgette azon a címen, hogy az már az osztrák kincstár tulajdonában volt, amikor a magyar bányaügyek kezelése a bécsi központi hivataltól a magyar pénzügyminiszterre szállt át. Egyébként az osztrák kincstár tulajdonjogát hangoztatta a pesti és pozsonyi bizományosoknáltalálható minden bányatermékre.1 Erre Kossuth azt felelte, hogy meg kell különböztetni az eladási biztosoknál található termékeket származási hely szerint. Az örökös tartománybeli termékeket a magyar pénzügyminiszter nem foglalta le, azokkal Bécs továbbra is rendelkezhetik, de a magyar termékekre nézve egészen másként áll a dolog, mivel „a magyar bányászati ügyekre nézve azelőtt a bécsi központi hivatalok valának ő Felsége a király orgánumai -— és azok közt névszerint a bécsi eladási igazgatóság a magyar bányatermékek eladásával is meg volt bízva —, iigy most, midőn a magyar bányaügyek kezelése a magyar pénzügyminiszter hatásköréhez tartozik, s e tárgyban a mondott minisztérium б Felsége a király orgánuma lett, önként következik, hogy az : a magyar bányaügyek kezelésére nézve a volt bécsi központi hivatalok helyét foglalván el, a kormány átvétele alkalmával teljes jogszerűséggel tartotta fenn magának az eladó biztosoknál készletben volt magyar bányatermékek iránti rendelkezést is". ,,Az osztrák pénzügyminiszter azon körülményre hivatkozván, hogy a bécsi eladási igazgatóság a magyar bányatermékek árát, a bányászati hivatalok kezelési költségeinek készpénzben történt előlegezése által megfizette, a szóban lévő árukra nézve az osztrák kormánynak kizáró tulajdonjogot követel."2 Ezzel szemben hangsúlyozta Kossuth, hogy „eddig a birodalmi kincstár szedte a magyar jövedelmeket, melyekből ezek a költségek bőven teliettek, sőt a magyar kincstár évente 1 milliónál többet fizetett bányászati dotációkra, míg a jövedelmekből semmit sem kapott, mert még a nyers arany és ezüst is mind Bécsbe került, E szerint a magyar kincstár és nem a bécsi igazgatóság adta a bányahivataloknak a szükséges kezelési költségeket". Hajlandónak nyilatkozott az elszámolásra, „amely tisztázná, hogy mennyit tesz a kezelési költségekre adott azon összeg, melyet a bécsi bányatermék eladási igazgatóság készpénzben küldött az országba, s hogy 1 KM. ein. 1848 : 500., 625., 724., 828., 926., 996., 1249., 1250. 2 Több mint 700.000 font rézről volt szó (KM. ein. 1848 : 328.).
