Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 -1571. 45 körültekintő polgárság természetes megfontoltságán kívül a város különleges és kényes politikai helyzetének is része lehetett — mégis körülbelül másfél évtizedes előkészítés után, az ötvenes évek vége felé Debrecen már határozottan reformált, mégpedig helvéthitű város.1

Az ekkor (1558) odakerülő Méliusz Péterre már nem az úttörés és az alapvetés, hanem csak a tisztázás, megszilárdítás és körülbástyázás munkája vár. 6 maga egyik legelső ismert művét nagyon jellemzőleg siet is ,,a magyarországi kereskedő és árros népeknek" ajánlani,2

mert, úgymond, a „bálványimádástól" megmentő evangéliumi világosságot ,,ti általatok terjeszté ki ilyen hamar közöttünk" Isten. „Mert a széllyel való járásban ti vöttétek és ti hallottátok előbb egyebeknél, ós ti dicsértétek s beszéllettétek egyebeknek az Istennek kegyelméről való tudományt." Az 1567-i debreceni zsinat magyar hitvallását8 szintén „A Magyar Országi Jámbor és Keresztyén Áros népnek, akkik Debrecenben, Szombadban, Kassán és Váradon laknak", ajánlja Méliusz, „hogy tanullyatok, és tétova járván tuggyátok az eretnekek száját bedugni . . . , hogy messzebb ne mennyen Sátán eretneksége, mint egy fene . . ." E művének ajánlásában egyenesen annak is szükségét érzi, hogy részletesen, bibliai alapon kifejtse : „az igaz Isten szerint való kalmárság és keresködés jó és kedves Isten előtt", amivel elsősorban nyilván a debreceni istenfélő és reformációpártoló kalmár- és tőzsértársadalomnak akart tisztességet tenni, noha egyébként pénzgazdaság tekintetében erősen konzervatív elveket vallott4

s a kereskedelmi foglalkozás vallási és erkölcsi kísértéseit éppoly világosan látta és éppoly keményen ostorozta, akárcsak Luther.6 1 Zoványi J. : A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1922. 182. skk. 1. — Herpay G. : A debreceni református ispotály története. Debrecen, 1929. 27. skk. 1. 2 A Christus Közbe járásáról való predicaciok . . . Debrecen, 1561. (R. M. К. I. 46). 3 Kiss A. : A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp., 1881. 520. skk. 1. (R. M. К. I. 60). 4 V. ö. „Szempontok a magyar „kálvinizmus" eredetének vizsgálatához" c. dolgozatommal. Századok 1934, különösen 273—74. 1. 6 Pl. Az szent Janosnac tött jelenesnec magyarazasa . . . Várad. 1568. (R. M. К. I. 69.) Iii3 : „a katona rend után ők [az áros nép] merültek be a bűnbe : csalárdság a marhavételbe és lopás, csalárdság és lopás a harmincadlásba, lopás, sok hamis eskövés az eladás[á?]-ba ; sokaknak semmi gongyok az Isten tisztességére nincsen, éjjel-nappal csak a marhakeresésbe jár, nyomorult szegényeket nem táplál, hanem csak mint egy mészárszékre hizlalt tulok