Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 -1571. 43 az anabaptizmus régebbi harcias, forradalmi, társadalom -átalakító eszméi is. A következőkben azt kívánom kimutatni —- idevonatkozó eddigi ismeretanyagunk új átvilágításával és egynéhány eddig ismeretlen és kiadatlan vagy kellőleg nem méltatott, tán észre sem vett (noha közreadott) adat felhasználásával —, hogy a reformáció századának hatvanas éveiben egy ilyen anabaptisztikus színezetű tömegmozgalom, megfelelő antitrinitárius eszmei előkészítés után, éppen azt a Debrecen városát támadja meg, amely akkor már hosszas fontolgatás után elhatározóan rálépett arra az útra, melyen a reformátori protestantizmus egyik legerősebb magyar központja és védővára lett belőle. Bár az összeütközés részleteit itt sokkal kevésbbé ismerjük, mint az erdélyi harcok történetét, annyit mégis látunk, hogy az összecsapás itt, Debrecenben volt a leghevesebb a kétféle protestantizmus között : itt ment életre-halálra, itt került vérbe és itt végződött, Erdélytől eltérőleg, az egyiknek, a nemreformátorinak teljes megsemmisítésével. Ez években Debrecen talán közel járt ahhoz a sorshoz, hogy a magyar Münster legyen belőle s hogy nem ez lett, hanem magyar Genf, annak nemcsak a magyar református egyház további történetére, de az egyetemes magyar élet megszilárdulására nézve is megvolt a maga kivételes jelentősége a tragikus XVI. században. II. Arany Tamás •(1. Debrecen a reformáció korában. —- 2. Anabaptisták, Stancaro a látóhatáron. —• 3. Arany Tamás föllépése. — 4. Arany tanításai : •christologia, lélek eredete. — 5. Folytatás : predestináció, felsőbb lények. — 6. Antinomizmus, aszkétizmus. •—• 7. Úrvacsoratan. — 8. Egyéb tanok. — 9. Felnőttkeresztség ?) 1. A reformáció korának Debrecene öntudatos, gazdag, fejlődő polgárváros. Noha még földesúri hatalom alatt áll, nagyszabású kiváltságainál, önkormányzata és bírói gyakorlata jóformán teljes függetlenségénél fogva a valóságban alig valamivel áll alatta a szabad királyi városi rangnak. A század derekán körülbelül 12—15.000 főnyi lakosságában a számbelileg is, érték dolgában is túlnyomó elemet a kalmár, tőzsér és iparos népesség alkotja. A város elsőrendű hazai ós nemzetközi kereskedelmi utak találkozásánál feküdt s már a középkorban, de még inkább a török hódoltság idején majdnem egyedül élvezte azt az előnyt, amely Erdély és Felső-Magyarország, Nyugat és Kelet kereskedelmének közvetítéséből származott. Kalmárai és tőzsérei a délnémet