Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75
42 RÉVÉSZ IMRE. társadalmi kristályosodás indulhat meg s a történeti folyamatba új, erős szálak kezdhetnek belészövődni? Ez az izgalmas helyzet, a kétféle protestantizmusnak ez a versengő összeütközése több rendben előállott a magyarországi reformáció folyamában is. 2. A nemreformátori protestantizmus jelenségei közül hazánkban legnagyobb erővel és elterjedéssel a két, külföldön is legismertebb irány : az anabaptizmus és az antitrinitárizmus lépett föl ; oly irányok, illetőleg személyiségek hatása, akik, illetőleg amelyek e két legjelentősebb irány egyikével sem állottak közvetlen kapcsolatban, mai tudásunk szerint vagy ki sem mutatható, vagy amennyiben kimutatható is, egyáltalán nem hagyott mély és maradandóan elterjedt nyomokat. Az anabaptizmus és az antitrinitárizmus ellenben, az előbbi az ország északi és nyugati, az utóbbi pedig (jórészt az előbbivel összefogva) déli és keleti részeiben, évtizedeken át izgatta a lelkeket s a reformátori protestantizmus mindkét főtípusának szervezetét elszánt ellenállásra késztette maga ellen, ami azonban teljes sikerre nem vezetett : az egyetemes bomlást ez meg tudta ugyan akadályozni, de véglegesen kiszorítani a hazából egyiket sem bírta. Sem az anabaptizmus, sem az antitrinitárizmus XVI. századi magyarföldi története nincsen még feldolgozva egységesen és kimerítően. Különösen kevéssé látunk tisztán abban a kérdésben, hogy a kettő közötti, nagyon korai, bár rendszeressé és egyetemessé soha nem vált kapcsolatnak mily mértéke állott fenn a magyarországi mozgalmakban. Az erdélyi antitrinitárizmus történetével foglalkozók közül még a legalaposabbak is (Pokoly József, Borbély István) csak úgy mellékesen említik ezt a kérdést. Pedig egyes jelek szerint — erre tudtommal legelőször Pokoly figyelmeztetett1 — akkor, amikor az északi és nyugati magyarországi anabaptizmus propagandája már meglehetősen lokalizálva volt s a kis keresztelő közösségek az 1534/35-i münsteri őrjöngéssel minden közösséget rég megtagadva, igyekeztek minél visszahúzódottabban gyakorolni vallásukat s csendességben keresni kenyerüket az itt-ott, főkép gazdasági okokból, velük szemben megnyilvánuló földesúri türelmesség palástja alatt (mely még országos törvények szigorú tiltó intézkedéseivel szemben is védte őket) : délkelet felől, az antitrinitárizmus rohamszerű fellépése következtében egyszerre csak feléledtek és tömegmozgalmat kezdtek szítani 1 Az erdélyi ref. egyház története I. Bp., 1904. Különösen 227— -231. 1.
