Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[27] A PORTA TÖRTÉNETI-; 1526—1648. 501 sohasem egy határozott összeget ajánlanak meg. A királyi hatalom nem próbálkozott egyszer sem az örökös tartományokban elterjedt módon előre meghatározott összegben kivetni az adót. Az egyetlen ilyen kísérlet az udvari kamara részéről történt, amikor 1569-ben a királyi propozició tárgyában tett javaslatában 80.000 forint kérését ajánlotta.1

A rendek számára sokkal előnyösebb, ha meg tudják tartani a régi rendszert, amely szerint csak az adóegységről és az egységre eső adótételről van szó és soha sem tudható előre, hogy mennyi lesz a tényleg befolyó jövedelem.2

Az országgyűlések adóügyi vitái akörül folytak, hogy milyen adóegység szerint mekkora adótétellel terheljék meg a jobbágyot. Az adótétel megállapításánál a rendek nem egyszer engedtek álláspontjukból és közeledtek a király kívánságához, az adóegység meghatározásakor azonban egyszer sem. Az egész századon keresztül makacsul ragaszkodtak a portához. A királyi hatalom és rendek ezen ellentétében pedig mindig az utóbbi lett a győztes fél, az országgyűlésnek az adóegységre vonatkozó végzései a rendek akaratát tükrözik vissza. A porta az országgyűlési dekrétumok szövege szerint a XVI. század folyamán mindvégig megmaradt annak, ami a középkorban volt. Az egész jobbágytelek a hozzátartozó földdel, réttel, mint pertinentiaval és az összes utilitasokkal együtt, amely után a földesúrnak egész censust fizetnek, függetlenül attól, hogy két, három, vagy több család él rajta.3 Szükséges feltétel volt még ezenkívül az is, hogy a telken élő az egész országra általánosan, kezdetben három, 1547-től hat forintban megállapított vagyoni minimum felett rendelkezzék.4 1 Magy. orszgy. eml. V. 166. 1. 2 Baráth T. : A magyar állam adóügye 1608—1648. (Budapest, 1929.) 12. 1. 3 Általános a porta sive sessio kifejezés. 1546-ban egy forint adót fizetnek ,,de singulis portis seu oolonis sessionatis et censualibus, qui videlicet terras, prata aliasque utilitates sessionum percipiunt." (Magy. orszgy. eml. III. 44. 1.) Az 1554 : 4. tc.-ben : „ex integris tantum portis seu sessionibus censualibus, etiamsi duos très aut plures inhabitatores in se contineret." (U. o. III. 502. 1.) 1564-ből egy összeírásban olvassuk : „in hoc regesto comprehensae sunt portae colonorum sessionatorum, qui videlicet agros, terras, prata aliasque utilitates sessionum suarum habent et possident." (O. L. Múz. Városi és kamarai iratok, fol. Lat. 1004.) 4 1542 : 8. tc. : „Pauperes coloni, res et bona trium florenorum non habentes, connumerari non debeant." (Magy. orszgy. eml. II. 439. 1.) 1547 : 10. tc. : „Quicunque res et bona ad valorem sex florenorum habuerint, dicentur." (U. o. III. 137. 1.)