Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
498 JUHÁSZ LAJOS. [26] terhelné.1 A harmadik terv, amely megadóztatásukkal kapcsolatban leggyakrabban felmerül, vagyoni képességük szerint a jobbágyok adózásában való segítség. A szegény jobbágyot, kinek telkét a porták közé írták, de adót fizetni nem képes, egyrészt a jobbmódú telkesjobbágyok, másrészt a zsellérek hozzájárulása támogassa.2 Ezek voltak a XVI. században a királyi hatalomnak a magyar jobbágyadózásra, főleg az adóegységre vonatkozó javaslatai. Velük a telekadó helyett a házanként, családonként való adóztatásra akar áttérni, nem egyszer a kétségtelenül fejlettebb formát jelentő vagyonadót kívánja meghonosítani. E kettő sajátságos egyesítését láthatjuk 1557.-i és 1559.-i tervében, mely egy összegnek a vagyon alapján való repartiálását ajánlja, de a kivetett összeget az adóalanyok számával arányosítja. E javaslatok gyakorlati megvalósítását azonban megakadályozták a rendek. Hiába hozott a király az országgyűlés elé a kamarák javaslatai alapján különböző terveket, amelyek, ha európai viszonylatban tekintjük a dolgot, tulajdonképen nagyon szerények és már akkor is meghaladottak voltak, a rendek még ezeket sem fogadták el.3 Mindenkor éltek azon jogukkal, hogy a királlyal szemben őket illeti meg az adó megajánlása. A rendi dualizmus korában adót csak akkor és annyit vetettek ki a királyi hatalom részéről, amikor és amennyit a rendek megszavaztak. A rendi adópolitika a fennálló adóztatás megtartására irányult. Az adó megszavazásakor a tárgyalt korszakban 1 Berum uuius cuiusque fiat aestimatio et de uno floreno quinque denarios pendere teneatur. (Magy. orszgy. eml. V. 319. 1.) 2 Inquilini etiam peeora et substantias domosque proprias habentes in solutione adiuvent colonos sessionatos pro facultate eorum. (Magy. orszgy. eml. III. 47. 1.) 3 Sziléziában 1527-ben jelenik meg először a Schatzungsteuer, mely például 1542-ben a jobbágyok számára l2/3 %-os vagyonadót jelentett. (Rachfahl i. m. 295. 1.) Magdeburgban az 1531.-i kataszter szerint kivetett adó általános vagyonadó volt. (H. Bielfeld : Geschichte des magdeburgischen Steuerwesens. Leipzig, 1888. 46. 1.) A württembergi Schätzung szintén általános vagyonadó, melyet a vagyontalanok személyi adójával egészítettek ki. (Finanzarchiv, 1910. 394.1.) Bajorországban a fejadó és telekadó mellett már 1507-ben előfordult vagyonadó és jövedelemadó. (L. Hoffmann : Geschichte der direkten Steuern in Bayern. Leipzig, 1883. 18. 1.) Az orosz adókat egyes területekre egy összegben kivetve általában az adózók vagyona szerint repartiálták már a középkorban is. (J. Kulischer : Russische Wirtschaftsgeschichte. I. Jena, 1925. 220. és 409. 1.) Lengyelországban ellenben az újkorban is megmarad a telekadó. A magyar subsidiumnak, dicának megfelelő pobor szintén a jobbágy telket, Hufe-t, laneust terheli. (S. Kutrzeba : Grundriss der polnischen Verfassungsgeschichte. Berlin, 1912. 141. 1.)
