Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[25] A PORTA TÖRTÉNETI-; 1526— 1648. 501 az 1596.-i propozició is az adót, sőt ha portáról van szó a királyi prepozíciókban, akkor is a porta jelentését igyekeznek úgy meghatározni, hogy az adót ne telkenként, hanem jobbágycsalád, vagy jobbágygazdaság után szedhessék be.1 Ha elfogadja a király a portánként való összeírást, mindenkor azt szeretné keresztülvinni, hogy a porta a teleknek feleljen meg, de a fél, negyed telek is egész portának számítson. A kamarák és a király mindenáron szabadulni szerettek volna a telekadótól és helyette a jobbágygazdaságot, egy-egy családot tettek az adózás egységévé. Ebből természetszerűleg következik, hogy az adóforrást sem csupán a földben látták. A szepesi kamara 1577,-i javaslatában azokat is megadóztatná, kiknek nincs telkük és ezektől 100 forint értékű marhaállomány után 6 forint 50 dénárt szedne, sőt akiknek sem szántóföldjük, sem állatállományuk nincs, ha szőlőt művelnek, négy hordó bortermés után egy forintot adnának e javaslat szerint.2

Hogy a földön kívül lassanként másban is adóforrást látnak, arra jellemző, hogy a propoziciók dialektikájában az agricultura mellett szerepet kap a labor, a föld hozadéka mellett a bármilyen munka révén szerzett jövedelem, vagy bér. Az adóegységnek az említett szellemben való átalakítása az adóforrások és adótárgyak körének szélesbülésén kívül magával hozná az adóalanyok körének bővülését is. Ha az adó nem kizárólag a földet terheli és az adóztatásnál tekintetbe veszik az adózók vagyoni állapotát is, elkerülhetetlen, hogy a zsellérek ne adózzanak. A középkorban többször megadóztatták őket a jobbágyokkal közösen. Adózásukat keresztül szeretné vinni a királyi hatalom ebben a korban is. 1569-ben azoktól a zsellérektől, kiknek házuk és irtásföldjük van, egy forintot, a más házában lakóktól 50 dénárt kér.3 1582-ben azt kívánja, hogy a házas zsellér felét adja a telkes jobbágy adójának.4

Más alkalommal nem ró előre megállapított összeget a zsellérre, hanem csak taksálja őket. Az 1572.-i és 1574.-i országgyűlés elé terjesztett propoziciók szerint a zselléreket vagyonuk becslése alapján 5%-os vagyonadóval qxiae similiter suo pane ex qualicunque agricultura et laboribus singulas families alant, eae pro singulis fumis censeantur. (Magy. orszgy. eml. VI. 26. 1.) Ugyanígy O. L. ( = Országos Levéltár) Kincst. lt. Benignae resolutiones (a következőkben : Ben. res.) 1574. jan. 9. 1 Magy. orszgy. eml. VIII. 254. 1. 2 Acsády I. : A magyar jobbágyadózás 1567—76-ban. (Budapest, 1894.) 214. 1. 3 Magy. orszgy. eml. V. 207. 1. 4 Magy. orszgy. eml. VII. 35. 1.