Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[23] A PORTA TÖRTÉNETI-; 1526—1648. 501 vallani. Mátyás idejében ép a fokozott mértékű adóztatás miatt többfajta visszaélésről, az adózás alóli kibúvásra való törekvésről hallunk. A jobbágyok a rovó jövetelének hírére elfutnak és vissza sem jönnek, míg az összeírás veszélye fennforoghat.1

Házaikat a bíró pusztának vallja. Megtörténik, hogy az összeírás idejére több család összeköltözik egy házba és az ilyen módon elhagyott telek szintén a deserták számát növeli.2

A rovó az ilyen csalásokkal szemben alig tehet valamit. Ha kételkednék a bevallás igazságában, a falusi bírónak jogában áll esküt tenni és ezt a rovónak el kell fogadnia.3 A porta fogalmának tág értelmezése, párosulva ezzel a körülménnyel, lassan a porták számának lényeges apadására vezetett. Zsigmond alatt körülbelül 400.000-re becsülték az országban összeírható portákat, V. László idejében már csak felére, a XV. század végére pedig a 200.000-t sem érte el számuk.4 Mátyás halála után a Jagellók alatt nincs jelentős változás a porta történetében. A fenyegető török veszély hatása alatt az adót nem egyszer füstönként, vagy fejenként szedetik, ha azonban a porta szerint történik a megajánlás, a kapu mindig azonos a jobbágytelekkel.5

Általános lesz azonban ekkor a zselléreknek is a porták közé való adózása. A porta középkori történetében lényegbevágó átalakulásra nem lehet rámutatni. Mindvégig megmaradt annak, aminek már XIII. század végi adataink mondják, az egész jobbágyteleknek. A mezőgazdaságot, főként a földművelést terhelő, az adózók vagyoni helyzetéhez nehezen simuló adóegység az újkor elejére már elavulttá válik és tág teret nyit a visszaéléseknek. Külföldön lassan fel is hagynak a telekadókkal és az adóforrások körét bővítő, az adózókat igazságosabban igénybevevő új adónemeket teremtenek meg. A magyarországi porta túléli a középkort és az újkor első két századában jobbágyadózásunk majdnem kizárólagos egysége lesz. * 1 1468 : 14. tc. : „Nec jobbagiones possint ire, etiarri iuxta consuetudinem regni et si recesserint, ibi solvant, ubi fuerint inventi". (Kovachich : Sylloge, I. 203. 1.) 2 1474 : 4. tc. : ,,Si ob metum huius subsidii ad aliorum domus post congregationem presentem se contulissent, per hoc non sint supportati". 3 1467 : 9. tc. és 1470 : 1. tc. 4 Eiczinger Ulrik véleményére ld. Birk E. magyarra fordított munkáját, Új Magyar Múzeum, 1853. 513. 1. Az 1494. és 1495. évi számadások : J. Chr. Engel : Geschichte des Ungrischen Reichs. I. (Halle, 1797.) 5 Az 1498 : 16. tc. és 1518 : 5. tc.-екЬэп „sessio jobbagionalis seu porta".