Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
A porta története 1526—1648. A porta a magyar jobbágyadózás egysége volt. Az adóegység történetét azonban önmagában, elszigetelten tárgyalni nem lehet, be kell vonni vizsgálódásunk körébe a magyar jobbágyadózás problémáját. Egy bizonyos adófajta történetének vizsgálata ugyanis ki kell, hogy terjeszkedjék mindazokra a kérdésekre, amelyek azt állapítják meg, hogy ki, kinek a számára, vagy milyen célra, milyen alapon, vagy elvből kifolyólag, mi után és mi szerint adózott. Ezek a kérdések természetesen nem tehetők fel a különböző korok különböző fejlettségű és jellegű adóztatásának vizsgálatánál teljes számban és egyforma fontossággal. Az adóztatás történetében a fejlődés ép ezeknek a problémáknak fellépéséből és különböző megjelenési formáiból állapítható meg. Adótörténetet írni csak financiális szempontok által vezettetve fél munka. Régibb adótörténetekben a tisztán pénzügyi szempontok mellett főleg alkotmány- és jogtörténeti kérdések játszottak szerepet. Később, elsősorban gazdaságtörténészek, a dolog pénzügyi felfogásán túlmenőleg a társadalmi és gazdasági tényezők befolyására is tekintettel voltak. A portának, mint a magyar jobbágyadózás egységének történetében figyelemmel kell tehát lenni a jobbágyság társadalmi és gazdasági helyzetére is. Csak ennek ismerete és a beálló változások szem előtt tartása fog bennünket megértetni számos olyan jelenséggel, ami különben az adóegység történetében homályos maradna.1 Porta szerint való adózással már a XIII. század folyamán találkozunk.2 A XIV. század elején I. Károly pénzügyi reformjaival kapcsolatban a porta mint adóegység sűrűn 1 Az újkori fejlődés könnyebb megérthetése kedvéért előbb a porta középkori történetének rövid vázlatát adjuk a kiadott források alapján. 2 1270 : V. István elrendeli, hogy a mogyorósdi őrök „dicentur ad portas et non ad fumos". (Hazai okmánytár, VIII. 127. 1.). —• 1290 : a verőcei liospesektől a collectât ,,de singulis portis" szedik. (U. о. VIII. 279. 1.). Százudok, 1936. (Pótfüzet.) 32