Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[1.5] A KIRÁLYI HATALOM EREDETÉRŐL. 13 Werbőczy —• a királyi hatalom átruházásának problémájánál őt sem hagyhatjuk figyelmen kívül — teoretikusan nem veti fel a királyi hatalom eredetének kérdését. Ő reális célokból ír, elméleti fejtegetésekbe a bevezetésen kívül nem bocsátkozik. Államszemlélete igen egyszerű. Thuróczyt, s benne Kézait követi, mint fentebb már érintettük, a magyar királyi hatalom földi megalapítását illetőleg. A főhatalom eredetileg a pogány communitasnál volt, a keresztség felvétele után pedig, mikor a communitas sponte (ez Kézai, illetőleg Thuróczy ellen szól, kik erőszakot említenek)1 királlyá választotta és koronázta Szent Istvánt, a szent koronára, erről a királyra szállott át. A király nemesít, ő minden nemesítés forrása, a nemesek választják a királyt s az így létesült kapcsolatban a nemesek a szent korona tagjai. Egyébként a király kormányoz a törvények, az isteni jog és a természetjog szerint s a nemesi jogok tiszteletben tartásával. Ennél többet nem tudunk kihámozni a Tripartitumból. A Tripartitumot jóváhagyó királyi végzés azonban — mely nem Werbőczy műve — igen szép szavakat talál a királyi hatalom isteni eredetére, a rendi mozgalmak fegyverzaja közben is.2 Figyelemreméltó az 1505.-i rákosi végzés. E pár lapnyi avatkozására bízza. A trónfosztást végző földi faktorok isteni rendeletre cselekszenek. — Osvát viszont a trónöröklési jogból okolja meg Salamon letaszítását, tehát ő lehetségesnek ós helyesnek tartja a megokolt esetekben történő trónfosztást, illetőleg a jogtalanul uralkodó helyére a jogosnak ültetését. (Biga salutis, Sermo de S. Ladislao XLIX.) — Az Érdy-kódex csak annyit jegyez meg —- ez az egyetlen, mely e kérdésben némi állást foglal a magyarnyelvű beszédek közül —, hogy a magyarok azért hívták be Endrét és Bélát, „mer ewk volnanak termezeet zerent való orzagos wrak . . ." (Nyelvemléktár, V/83. 1.) és hogy „Lazloth mynt Koronás kyralt és termezet zerent való wrokat . . ." emelték trónra Salamonnal szemben; noha ő szerinte sem koronázták meg, de a legitimitásnak ez elengedhetetlen követelménye lévén, koronázottnak mondja. (U. o. 89. 1.) 1 Ld. fentebb ismételten. 2 Cum supremus omnium rerum opifex, ab ipso primordio rationalis creature conditae ac procreatae, eam in genere humano varietatem, atque id discrimen esse voluerit ; ut pars hominum subesse, pars praesse : alü imperare, alii parere deberent ; alios quidem reges, et principes, qui caeteris aequo jure imperarent ; alios subditos, qui illorum jussa et imperia capesserent, esse statuit : atque in hunc duplicem ordinem totum genus humánum sapientissime est partitus. (Millenáris Törvénytár, 13. 1.) Ugyanaz az Aristoteles—Szent Tamási gondolat, mint Pelbártnál, ld. fentebb.