Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

490 BARTONIEK EMMA. [14] okmány humanista- és jogászi műveltséggel bíró szerkesztői1 államszemléletében a király elmaradhatatlan ugyan, csakúgy, mint Werbőczy felfogásában, azonban a kormány tulajdonképeni vivői a rendek, kik felelősek a jó kormányzásért. Ezek a „hazát szerető jó országlakosok" védik a hazát a király helytelen uralmától s ezek döntik el istenhitük és hazaszeretetük alapján, hogy ki alkalmas királynak. Ez a rövid oklevél : az 1505,-i végzés a rendi törekvések legteljesebb kifejezője, valóságos programmja annak a szerepnek, melyet a Mohács előtti magyar rendiség az államban és politikai életben magának követel, mint az 1440.-i koronázási oklevél az akkorinak.2 1505-ben a hazát szerető jó országlakosok gondoskodása a hazáról meleg, költői szavakban fejeződik ki, 1440-ben még ridegebben, józanabbul, szinte nyersen ; mégis az 1440.-i „publica utilitas" (ellentéte a „communis nociturnitas", a kiadásokban helytelenül : taciturnitas), „res regni et nostra", „necessitas regni et nostra" (ellentéte : „pernicies nostra") ugyanaz a fogalma a haza javának, védelmének, ugyanaz az átérzése a magyarok összetartozásának, sorsközösségének és abbeli kötelességének, hogy a közös hazán és magukon (a népen) segítsenek. És lényegében ugyanaz a fogalma ez a közjónak, melyet a korábbiak — a XI—XII—XV. században — bonum commune-nak neveznek (ellentéte a mala gentis)1, s 1505-ben is csak ugyanannak a hazának sorsán aggódnak, melynek védelmére Szent István „Magyarország egész fegyveres erejét" mozgósítja s melynek „határait" a bessenyők támadták meg ugyanakkor, melyet a „magyarok szilaj népe" lakott, melynek védelmét minden magyar ember 1 E végzést nem tartjuk Werbőczy művének, sem stílusa, sem tartalma nem az ő jogászi gondolkodására vall. 2 E rákosi végzés nem szól a keresztény közösségről, hanem az egész emberiségre gondol. Azonban II. Ulászló udvarában, kancelláriájában a „keresztény respublica" védelme éppoly szent cél, mint a magyar hazáé. Például : „regie dignitatis culmen ad hoc nobis a deo optimo maximo concessum noscamus, ut Christiane reipublice dignitati, conseruacioni et augmento prospicere debeamus Eorumque potissimum Regnorum sceptra ac fasces diuina disposieione suscepimus . . ." (12. Nov. 1507. Ursinus Velius, ed. Kollár 277. 1., XVIII. sz.) vagy : „Nos volentes vtilitati tranquillitati stabilimento et propagacioni Reipublice Christiane que infideles hostes opprimere . . . moliuntur consulere ad laudem omnipotentis Dei deinde pro securo quieto ac pacifico stato Regnorum . . . nostrorum . . . 20. Mai 1515. (u. o. 282. 1., XIX. sz.). 3 Ld. ehhez Századok, 1934. 319. 1. — E „bonum commune"nek nem az uralkodó az egyedüli sáfára. Ld. a Péter elleni lázadást.