Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

490 BARTONIEK EMMA. [10] király és özvegye történetének,1

de meg maga IV. László ifjúkori haditetteinek elbeszélésében is igaz kereszténynek bizonyul (László, szerinte, ,,in virtutate Altissimi et proavorum suorum scilicet Stephani, Emerici atque Ladislai regum ac sanctorum votivis presumens" indul Ottokár ellen,2 s a győzelmet a ,,divina clementia ei tribuit" és győzelmi jelvényeit a fejérvári székesegyházban függesztette ki3), úgy véljük, hogy ez a Kézai a keresztség és a hit megvetését4 tartotta olyan nagy bűnnek, mint azokat a bűnöket, melyekért a pogány „communitas szolgaságra vetett sok nemest" és abban, hogy szerinte Szent István korában azt tartották nemesebbnek, ki hamarább tért keresztény hitre, Kun László korának áldatlan viszonyai elleni kifakadást kell látnunk, mikor is maga a király lett majdnem pogánnyá kunjai között. Bármelyik felfogást fogadná is el történetírásunk, az tény, hogy a „hatalom" Kézainál is „per essentiam" Istentől való, hiszen István is „inkább" Isten segítségével térített, mint fegyveres erővel és IV. László is „puerulus in regni solium Domino disponente coronatur".5 Fellelhető azonban Pelbártnál tisztább felfogása is az uralom eredetének, és pedig a Szent Tamáson keresztül Aristotelesre visszamenő, mely az embernek ember feletti hatalmát az erényes embernek a rosszak, a felsőbbrendűségnek az alsóbbrendűség feletti természetes uralmára vezeti vissza. A keresztény teológia és antik filozófia ez eszméi mellett megvannak Pelbárt fejtegetéseiben a középkor alaptanai is a jogról, igazságról : ezek feltétlenül uralkodnak az ő állam-képében is. Osvát, bár majdnem ugyanazokat az írókat idézi, mint Pelbárt — főforrásuk mindkettejüknek Astesanus már említett Summája — az uralkodást, embernek ember feletti hatalmát — s ebben tulaj donképen az államot — még más és még tisztább kútfőkből eredezteti, mint nagy mestere. Jobban beleélte magát a magyar történetbe is és teoretikus fejtegetéseibe a magyarok múltja szerves alkotórészként illeszkedik be. Ebben eredetibb is mesterénél. Osvátnak volt képzelő ereje, konstruáló tehetsége és az isteni gondviselés mindenekre kiható misztikus gondolatával foglalja harmonikus egységbe ismereteit. Pelbárt talán szélesebbkörű tudással rendelkezik és — bár főforrását, Astesanust nem 1 I. h. 87. 1. 2 U. o. 91. 1. 3 U. o. 92. 1. 4 U. o. 130. 1. 6 U. o. 90. 1., ld. még a fentebb idézett helyeket.