Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
[1.5] A KIRÁLYI HATALOM EREDETÉRŐL. 11 idézi — sokkal több íróra hivatkozik is, mint Osvát, de ennek átfogó gondolkodása hiányzik belőle. Laskai Osvát a hitből, az isteni gondviselés mindenekre kiterjedő kormányzásából indul ki, nem az emberek eredeti egyenlőségének keresztény teológiai és természetjogi tételéből. Istennek, mindenek teremtőjének gondoskodása teremtményei fölött oly nagy, hogy semmit sem enged az ő gondviselése nélkül szűkölködni, még a legkisebb pontot sem. Erre azért van szükség, mert semmi teremtett lény nem képes maga-magát kormányozni, hanem rá van utalva teremtője gondoskodására (indiget creatoris sui Providentia). És Isten úgy gondoskodik mindenekről, egyszer maga, közvetlenül, másszor mások mint eszközök által, hogy semmi se maradjon rendezetlenül (nihil inordinatum reliquatur). így a magyarokat is eszközül használta fel, mikor első királyukat, Attilát a keresztények bűnei ostorozására Scithiából kijönni kényszerítette, szintúgy, mikor ezt a vitéz népet a kereszténység védpajzsává tette a nagy török ellen, de legfőképen, mikor Szent István királyt választotta ki belőlük, hogy uralkodjék felettük igazsággal és ítélkezéssel.1 Osvát szerint tehát a magyar nép két célra szolgált eszközül Isten gondviselő, emberiséget jó útra térítő gondosságában : egyfelől a többi keresztény megjavítására, majd védelmére, másfelől a maga keresztényi kitökéletesítésére Szent István által. Ebben Osvát igen régi vágáson halad. Már a Szent István-legenda úgy ítélt, hogy Isten hozta ki a magyarokat őshazájukból (locis natalibus vagy naturalibus) a nyugati kereszténység bűnei ostorozására,2 hogy tehát a magyar nép már kereszténységre térte előtt is az isteni gondviselés alatt áll, az isteni világkormányzás művének részese. Ez a legrégibb magyar keresztény „hivatástudat" és történeti tudat. Már a Szent László-kori magyarok egy része számot vet tehát pogány múltjával, s azt megtagadva, a nyugati kereszténység felfogását fogadja el arról.3 Szent László uralomrajutásának sajátos körülményei arra indították Osvátot, hogy a hatalom (s benne az állam) 1 Osvaldus de Laska : Biga salutis. Sermo de Sancto Stephano rege. Sermo LXXVII. 2 Szent István nagy legendájának bevezetése, halványabban megismételve a Hartvik-féle műben. (Mátyás F. i. m. I. 12. és 34. 1. — Hóman B. : A magyar húnhagyomány és húnmonda. 80—81. 1. 3 Nem a XVIII. századi magyar történetírás újítása az, nem is Kézaié, hogy cezúrát tesz a „régi, pogány" és „új, keresztény" Magyarország közé. Már az első keresztény század megtette ezt, a XVIII. századé csak az igen pregnáns terminus.
