Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
[1.5] A KIRÁLYI HATALOM EREDETÉRŐL. 9 rigorosa potentia, ez az antipátia a jus gentium iránt anticipálja a középkor végének egy igen súlyos jelenségét : a tudós jog és laikus jogérzék tragikus szétválását.) Ezeknek a magyar szolga-szabadításoknál és nemesítéseknél egyaránt szokásos arengákban kifejezett gondolatoknak megfelelő államteoriát épít fel Kézai,1 akit átír Tburóczy, Thuróczyt Werbőczy azzal az egyetlen módosítással, hogy a nemességet a szabadsággal, a nem nemességet a szolgasággal egynek veszi (Tripartitum, I. 3.). Kézai azzal, hogy a „nemes" és „nemnemes" hún, illetőleg magyar közötti különbséget valamely, a közösség (communitas, tehát állam) ellen elkövetett bűnért nyert büntetésként fogja fel2 — szolgaságra taszítás csakis valamely, hogy úgy mondjam, államellenes cselekedet miatt sújtotta az ősöket, ezt a büntetést pedig a communitas rótta ki, mely communitasban a vox Dei nyilatkozott meg — a pogány-magyar communitast is felruházta a keresztény államok morális, javító céljával. Ügy véljük, hogy Kézai — amennyiben a Képes krónika erői szóló helye® valóban az ő műve — úgy véljük, hogy Kézai Szent István keresztény államától sem tagadta meg ezt a morális célt. Hiszen István szerinte is inkább, „potius" Isten segítségével térítette meg alattvalói közül azokat, kik önként nem akartak megtérni (nonnullos voluntarie converterunt ad baptismum). Kézai, ki a kivonatos Kézai-gestában — már pedig e mű még így, kivonat voltában is feltétlenül az ő műve — a keresztény tudományok ismerőjének mutatkozik (lásd a Képes Krónikából Váczy által szépen kielemzett államelméleten kívül a bevezetés természettudományi utalásait) s például Salamon rimis oasibus inuolutam libertatem, quam sibi genitrix natura contulerat, sanocione iuris gencium miserabiliter perdidit et inseruit, ad foueam in sui perniciem incidit, quam parauit. Salubriter igitur a sapientibus et prudentibus est consultum vt quos natura ab inieio liberos protulit, et iure gencium seruituti sunt subiecti, animi remittentis beneficio pristine libertati reddantur." — Ld. ehhez : Váczy P. : A szimbolikus államszemlélet kora. (Minerva, XI. 1932. 120—121. 1.) 1 Ld. Váczy i. h. 2 Kézai megfelelő helyei a Képes Krónikában : i. kiadás II. 107—108. 1. — A Szent István-legendák, mint erről lejjebb még szó lesz s mint arra Hóman már rámutatott (A magyar húnhagyomány és húnmonda. Budapest, 1925. 280—81. 1.), a magyarok egész vándorútját egészen a végleges hazáig s magát a honfoglalást is az Istenség művének tekintik. Ld. Szent István nagy legendája bevezetését a magyarok vándorlásairól : Isten „ungaros ... ad ulciscendas prcvaricaciones christianorum de sedibus naturalibus (vagy : natalibus) exciverat" (i. kiadás I. 12. 1.). — Ld. lejjebb. 3 Idézett kiadás II. 130. 1.
