Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

490 BARTONIEK EMMA. [4] regium constitutum" (Gentilis),1 s mely a királyi hatalom isteni eredetének szimbóluma; melyet, hogy az egyház közvetítését, II. Szilveszter szerepét kikapcsolják, ,,ab angelo data"-nak neveznek (mely tehát ekkor lesz corona angelica) s Isten csodát tesz, maga gondoskodik arról, hogy az Ottó által elvesztett korona megkerüljön, nehogy Magyarország megfosztassák az angyal adományozta koronától. A népakarat pedig csak abban nyilvánul meg, hogy a király személyét a nép állapítja meg2 az igaz királyi nemzetség tagjai közül. Töredékei e gondolatok azoknak a korabeli tudományos elméleteknek, melyek a Szép Fülöp, majd Bajor Lajos és VIII. Bonifác s avignoni utódai közötti vitairodalomban formulázódnak az egyházi és világi hatalom egymáshoz való viszonyáról s amelyekben felvetődik az a kérdés is, hogy a királyi hatalom átruházásában szükség van-e az egyháziak közreműködésére vagy sem. A magyar felfogás — elég sajátságos módon — a „nem" mellett foglal állást. A misztika legmagasabb régióiba eljutott Szent László-legenda a nép beavatkozását is teljesen kikapcsolja a királyi hatalom átruházásánál, míg Kézai, vagy az Ottokárnál meglehetős nyerseséggel megnyilatkozó popidáris demagógia a népnek osztja ki azt a szerepet, melyet az isteni akarat a hatalom átruházásában embereknek átengedett. A XIV. század gondolkodását Kálti Márkus Képes Krónikájával és Apród János, a küküllei főesperes máshelyt3 részletesen ismertetett vallomásaival jellemezhetjük s nem változik a hatalom isteni eredetének képzete a XV. századi magyar államban, az ideológia szempontjából akkor európaszerte uralkodó népfelségi és természetjogi tanokból táplálkozó rendi uralom legszélsőségesebb periódusaiban sem. Innen van, hogy I. Ulászló, Mátyás, II. Ulászló, tehát az öröklési jog nélkül választott királyok s az uralkodó népfelségi tanok mellett a hatalmukat a néptől nyert uralkodók is Istentől származtatják uralmukat.4 Ami nem azért van, 1 I. h. 353. 1. 2 Ld. Gentilis instrumentumát Károly Róbert koronázásáról : Mon. Hung. Vat. II/l. 117. 1. Gentilis ugyan igen erősen kihangsúlyozza, hogy a korona a szentszék adománya. Ld. az 1309.-i ismételten idézett budai zsinat-határozatokat : III. De corona regis. (U. о. 273. 1.) 3 Századok, 1936. 380—85. 1. 4 I. Ulászló : „Nobisque, qui dignitate regia divinitus sublimati terris dominamur ... in hoc regnum, ad cuius Regimen . . . electi fueramus . . ." (Orsz. Levéltár, Dl. 13.617., 1441-ből) és : „assumpti Dispositione, ut creditur superna, ad hujus regni . . . gubernacula . . . electione ad suscipienda hujus regni gubernacula primum invitati.. .