Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[1.5] A KIRÁLYI HATALOM EREDETÉRŐL. 5 mintha e választott királyok a hatalom birtokában megfeledkeztek volna választott voltukról, vagy azt palástolni akarták volna, hanem mert : nincs hatalom, csak Istentől, amit a Corvin Jánossal kötött szerződésükben a magyar rendek maguk mondanak meg legvilágosabban : „Johannes dux sive ex divina voluntate, a cujus Providentia regum et principum electio dependet et per quem illi regnant et dominant sive ex humano consilio in regem Hungarie non eligeretur" stb.1 Tehát : a hatalom Istentől való, kitől függ királyok és fejedelmek választása s ki által azok uralkodnak, de hogy itt a földön ki legyen a király, az már az emberek dolga, kiket azonban elhatározásaikban Isten vezérel2 (noha az utómondat : „sive ex humano consilio", némi disszonanciát okoz e szép elvek összhangjában). Tekintve a főpapi és főúri rend vezető szerepét ez okmány szerkesztésében s az ekkori események irányításában, általában a magyar politikai és államéletben, ezen érintett elvek hordozóinak e humanista, műveltségű főrendeket kell tartanunk.3 fuissemus . . ." (1440 : J. N. Kovachich : Sylloge deeretorum, 60. 1.) -— majd : „Eleccionis et Coronacionis nostrarum in Regem huiu.s Regni . . . Hungarie diuina ut non ambigimus disposicione ex vnanimi et concordi voluntate Regnicolarum . . . factarum ..." (Orsz. Levéltár, Dl. 13.630., 1441-ből). — Mátyás: „cum nobis quoque illud, ut ceteris regibus Hungarie divinitus regnandi obvenisset tempus et totius regni nostri corpore unum sentiente ad hujus maiestatis fastigium fuissemus sublimati . . ." (Kovachich : Sylloge, 135. 1., 1458-ból); „postquam nos ex dei munere ac Providentia- ас (recte: ad) hoc regie dignitatis fastigium (licet immeriti) sublimati fuimus . . ." (Magyar Törvénytár, millenáris kiadás, 404. 1., 1486-ból). — II. Ulászló : „post obitum . . . Mathiae . . . et assumptionem nostram ad regimen hujus regni Hungáriáé superna dispositione factam . . ." (Magyar Törvénytár, 480. 1., 1492-ből.) — „Gloriosissimus Deus, cujus nutu cuncta . . . reguntur propter hoc nos (licet immeritos) ad hujus regiae diginitatis culmen sive fastigium sublimavit . . ." (u. o. 592. 1., 1498-ból). — A Tripartitum megerősítése : „nos nutu et Providentia divina ad hoc solium evecti . . . regni Hungáriáé sceptrum atque impérium benignitate Dei adepti sumus ac sacro diademate redimiti . . ." (Magyar Törvénytár, millenáris kiadás, 14. 1.). — „Superioribus diebus nobis hoc . . . regnum Hungarie Dei benignitate adipiscentibus . . ." (1500-ból, u. o. 640. 1.). 1 M. G. Kovachich : Supplementum ad vestigia. II. 273. 1., 1490-ből. 2 Ez a gondolat Aegidius Romanus tanaival rokon. Ld. R. Scholz : Die Publizistik zut Zeit Philipps des Schönen. (Stuttgart, 1903.) 57. 1. 3 Fraknói V. (Werbőczy I. élete. Budapest, 1899. 38—39. 1.) szerint ez 1505.-i rákosi végzést is Werbőczy fogalmazta volna. Fraknói úgy véli, hogy ezt a végzésből magából ki lehet olvasni, noha ez ott sehol megemlítve nincsen, sőt Katona kiemeli, hogy a