Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

A királyi hatalom eredetér«')!.1 Közhely, hogy Szent István keresztény reformrendszerében : az új magyar államban az új, keresztény uralkodó: a király Dei gratia rex, kinek hatalma isteni eredetű és pedig a szentszék korona-adománya, az 1000-i egyházi felkenés és koronázás alapján. Szépen és pregnánsan fejeződik ki az uralom isteni eredete a koronázásnál használt szabályzatban, koronázási ordóban is.2 De Isten kegyelméből királyok Szent István utódai is, hiszen mindnyájan részesültek egyházi felavatásban^ 1 Ld. ehhez Századok, 1936, 359—407. 1. 2 Ld. az Intelmekben : „universa huius vite utilitati dignitatique ooncessa . . . regna ..." stb. (prológus) és : ,,tu . . . surarao concedente potentiapost me regnabis". Az lOOO.-i magyar koronázás a német formula (Deutsche Formel) szerint törtónt, mint ezt a Századok 1923. 247—49. és 297. l.kifejtettem.Tóth Z. „Attila's Schwort" (Budapest, 1930.) c. művében, majd az ismertetésemre (Századok, 1931. 168—76. 1.) adott válaszában (Századok, Pótfüzet 1933. 481— 518. 1.) arra az álláspontra helyezkedik, hogy 1000 körül ez a formula még készen sem volt és Szent Istvánt az angol formula szerint koronázták meg, mely ekkor a német koronázásoknál is használatos lett volna. Ezzel szemben csupán ismertetésemre utalok ismét, mert hiszen Tóth nem is felelt annak leglényegesebb ellenvetésére, arra ugyanis, hogy nem tartom lehetségesnek, miszerint a német koronázási ordó kardjának isteni rendeltetése (mely az ordó ,,per manus . . . episcoporum . . . nostraeque [sc. episcoporum] benedictionis offitio in defensionem sanctae Dei ecclesiae divinitus ordinatum . . ." szavaiban fejeződik ki) mástól származhatnék, mint a kereszténység Istenétől. Ezenkívül csak a következőkre térek még ki. T. azt állítja, hogy az Egbert-féle formulában van „akklamációs előírás", még pedig éppen olyan akklamációra vonatkozó, mint amilyen Szent István koronázásánál az ő legendái szerint tényleg végbement. Ez azonban nem áll, mert az az éljenzés : vivat rex stb., mely jellemző része az angol formuláknak, s amely tényleg megvan Egbert ordójában, egészen más valami, mint Szent Istvánnak a német formula szerint előírt, kérdésre adott helyeslő, tehát választást pótló, kreáló erejű királlyá való kikiáltása. Az angol éljenzés a szertartás végén a már kész királynak járó hódolat (Huldigung). A két aktus közötti különbségre ld. : Schreuer i. m. §. 6. Die Akklamation és §16. Die Huldigung. Századok, 1936. (Pótfüzet.) 31