Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

36 ALFÖLDI ANDRÁS. látása tükrözi legjobban, aki az észak felé irányuló kereskedelmet kezébentartó Barbius-csa,lád terjeszkedését az illyricumi feliratos anyagban előforduló Barbius-ok összeállításával szemlélteti.1

Ez a statisztika megmutatta, hogy az Aquileiából sugárszerűen kiinduló nagy kereskedelmi utak mentén mindenütt ott voltak a jelentősebb csomópontokon a Barbius-család képviselői — többnyire orientális vagy illyr-kelta eredetű szabadosok —, úgy a germán világgal összekötő nagy borostyánkőúton Emona-, Celeia-, Savaria-, Scarbantia- és Carnuntum-ban, mint a Noricumon át a Dunához vezető vonalon (Lauriacum-ig) és az Emona felől Moesiába induló út egyik főállomásán, Viminaciumban, továbbá a nagy belsődalmáciai bányakerületben és a tengerparton. Nagy figyelmet érdemel, hogy a Barbiusfeliratok majd kivétel nélkül az I. századból valók,2 eltekintve attól, hogy Virunum környékén már jóval a hódítás előtt megvetették lábukat és hogy a Kr. előtti I. század közepénél nem később állíttattak gyönyörű klasszikusgörög bronzszobrokat a helenenbergi szentélyben.3

Persze más aquileiai családoknak is volt összeköttetése a dunai provinciákkal. így a Petronius-ok4

egy libertusának a felesége Savarina, ami bizonyára ,Savariából való'-t jelent.6 229. sköv. 1. — M. P. Charlesworth : Trade Routes and Commerce of the Roman Empire. 1926. 173. sköv. 1. — E. Swoboda, Jahreshefte 29, 1934. Beibl. 13.1. — M. Rostowzew : Ges. u. Wirtschaft im röm. Kaiserreich, i. h. — У. Pârvan, Dacia. 1928. 151. sköv. 1. — Innen jönnek az első szép sírkövek Sopron tájára (H. Hoffmann. Jahreshefte 12, 1909. 226. 1.), innen a sírkerületek területmegjelölésének divatja (az aquileiai példák : Calderini i. m. 431. sköv. 1.) s egyáltalában a sírkert- ós síroltártípusok (L. Nagy, Germania 15, 1931. 264. 1.) és ezer más áruhatás és impulzus, melyeket az idézett irodalom jórészt megjelölt már. V. ö. még A. Schober : Die röm. Grabsteine von Noricum u. Pannonién. 1923. 227. 1. Nem egészen áll viszont, amit 225—6. 1. a pannóniai reliefplasztika függéséről mond a későbbi fejlődés során. 1 Westdeutsche Zeitschr. 21, 1902. 159. sköv. 1. — Az aquileiai Barbius-cmlékekat újabban Calderini állította össze (i. m. 467. sköv. 1.). Ld. még H. Willers : Neue Untersuchungen über die röm. Bronzeindustrie von Capua und Niedergermanien. 1907. 27. sköv. 1. 2 A. v. Domaszewski megfigyelését megerősíti О. Cuntz, Jahrb. f. Altertumskunde. 7, 1913. 202. sköv. 1. Fontos ez a rajnai kereskedelem terjeszkedésének megértéséhez is az I. sz. után. 3 R. v. Schneider, Jahrb. d. Kunstsamml. d. allerh. Kaiserhauses 15, 1893., Domaszewski idézett jegyzetével. CIL. III. 4815. R. Egger : Führer . . . Klagenfurt. 1921. 12. 1. 4 A. Calderini i. m. 531. sköv. 1. 6 CIL. V. 8336. Nem tudjuk eldönteni, hogy a Savariában előforduló libertus Petroniusok (pl. CIL. III. 4150.) összefüggenek-e ezzel.