Századok – 1936

Szemle - Gr. Széchényi Viktor: Töredékek a Sárvár-felsővidéki gr. Széchényi-nemzetség történelméből. Ism.: Gillemot Katalin. 460

460 SZEMLE. munkára kényszeríti. P. könyve a szegénység kérdését a történelem életén belül ügyesen feldolgozza, de a megoldásokat nagyon elaprózza. Különválasztja a fogalom- és elmélettörténelmet, bár a szövegezésben éppen emiatt gyakori ismétlésbe esik. Teljesen érthetetlenül áll könyve előtt az olvasó akkor, ha a „wirtschaftliche Leistungsunfähigkeit" és a „wirtschaftliche Leistungsschwäche" hetven-hetven oldalon keresztül végigvezetett tárgyalását látja. Természetes, hogy a nagy szétválasztás a könyv érdemeinek a rovására megy, mert azt sem módszertani, sem fejlődéstörténeti szempontok nem igazolják. A jó anyagból felépített, részletes bibliográfiával ellátott, de túlzottan részletező könyvet ennek ellenére örömmel üdvözöljük, mint — ismételjük — a kérdésnek első valóban történelmi és nem néppolitikai szemszögből való tárgyalását. Komoróczy György. Abel, Wilhelm: Agrarkrisen und Agrarkonjunktur in Mitteleuropa vom 13. bis zum 19. Jahrhundert. Berlin, 1935. Parey. 8°. 179 1. E rövid összefoglalás az ártörténeti kutatások eredményeit összegezi. Címétől eltérően nemcsak a közép-, hanem az egész európai mezőgazdaság történetét felöleli, amint az a konjunktúrák és válságok során visszatükröződik. Az ártörténet sokszor túlzottan statisztikai jellegét kikerüli azzal, hogy az egyes adatokban keresi a kereslet és kínálat, a piacok, a népesedés, a valutáris tényezők és a termelési módok szerepét. Rámutat azokra az összefüggésekre, melyek a dekonjunktúra és a birtokjog módosulása, a nagybirtok elaprózódása, a -mezőgazdasági népesség anyagi és társadalmi helyzete között fennállottak. A közölt indexszámokról, valamint a különböző korok árainak összehasonlításáról és birodalmi márkára való átszámításáról nem akarunk szólni. Erről az eljárásról már Lamprecht, Inama-Sternegg, Mandelló Gyula szigorú bírálatot mondottak. Éppen ezért táblázatai és grafikonjai meglehetősen kétes értékűek. Sajnos, a magyar ártörténeti kutatás eredményeit nem használta fel, míg osztrák, cseh ós lengyel adatok elég gyakran szerepelnek. A magyar viszonyokra jellemző adat egyetlen egyszer fordul elő, az is az egykorú Hamburger Börsenblatt híradása nyomán. Ha nyelvi nehézségek akadályozták is az eredmények felhasználásában, a Mandelló kiadásában megjelent pozsonyi számadáskönyvek adatait a XV. századra vonatkozólag semmiesetre sem lett volna szabad mellőznie, mert ehhez hasonló gazdag anyag sehol a világon ilyen teljességben meg nem maradt. Ungár László. Gróf Széchényi Viktor : Töredékek а Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi-nemzetség történelméből. Székesfehérvár, 1933. 4°. 253 1. Ez a könyv a Széchényi-nemzetség tagjai számára készült áttekinthető és könnyen kezelhető kézikönyvül, „hogy a családra vonatkozó bármilyen vonatkozásban gyorsan fölvilágosítást adjon." Bártfai Szabó László családtörténetének kronologikus előadásban összeállított adatait tárgy szerint csoportosítja a szerző, saját szavai szerint 70%-ban azt használván forrásául. így természetes, hogy a könyv számos fejezete (hitbizományok alapítólevele, nemesi és grófi diplomák magyar fordítása, az összes családtagok sírföliratai, a nemzetségi alapítvány szabályai, a jelenleg is használatban lévő lakhelyek leírása stb.) csupán a nemzetség tagjait érdekli. Ellenben a legterjedelmesebb fejezet, melyben Sz. — részben önálló levéltári kutatások alapján — a Széchényi-birtokok külső történetét tárgyalja, nagyon világosan és áttekinthetően, már joggal tart igényt általános.