Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

PANNÓNIA RÓ MAISÁGÁN AK KIALAKULÁSA. 35 természeti kincsek mellett az új tartományokban nyíló kitűnő új piacok is csábították az italikusokat. Tudott dolog, hogy mikor a római szenátus Kr. e. 183-ban elhatározta és 181-ben megvalósította Aquileia városának megalapítását, akkor a hadászati szempont mellett már kereskedelempolitikai meggondolások is vezették.1

Már a Kr. e.-i II. században bort, olajat s más árukat szállítottak az Alpok szorosain át északra, egyrészt a Száva mentén, hogy marhát, állatbőrt és rabszolgákat kapjanak érte cserébe, másrészt Karinthiába és Tirolba, Virunum és Aguntum felé, ahonnan kitűnő vasat szereztek* és aranyat is oly nagy mennyiségben, hogy ez komolyan befolyásolta a rómavárosi piacot.8 A jaukenbergi (Karinthia) ólombányák ércét is felsőitáliai vállalkozók bányászták, akik után sziklákon és bronzlemezkéken venetus nyelvű feliratok maradtak itt.4

Illyricum elfoglalása után Aquileia lett a dunai országok kereskedelmi forgalmának középpontja.6

Jelentőségét A. v. Domaszewski meg-3., 46.) szerint antea ... еж Illyrico advectus mercis loco habebatur. Állításának kétségtelenül pozitív háttere és jelentősége van. 1 G. Zippel : Die Römische Herrschaft in Illvrien bis auf Augustus. 1877. 2. sköv., 102. sköv. 1. — C. Herfurth : De Aquileiae commercio. (Di. s.) 1889. — H. Maionica : Aquileia zur Römerzeit. (Progr. d. к. k. Staats-Gymnasium in Görz. 1881.) — G. Brusin : Aquileia, guida storica ed artistica. 1929. Chr. Huelsen, Realenz. II. 318. sköv. 1. (további irodalommal). — M. Rostowzew : Ges. u. Wirtschaft. I. 1930. 263. 1. 33. jegyzet, 300., 306. 1. — A. Caldermi : Aquileia Romana (Publ. della Univ. Cattol. del Sacro Cuore, Milano. X.). 1930. -— Illyricum elfoglalása előtt Aquileia természetesen az itteni népek elleni akciók katonai bázisa is volt és a dunai bonyodalmak idején még a császárok is itt tartózkodtak Augustustól kezdve. (V. ö. C. Patsch, Arch, epigr. Mitt. 14, 1891. 104. sköv. 1.) — Mikor pedig a III. sz.-ban Kr. u. megingott a Dunánál a helyzet, Aquileia a kulcspont belháborúk esetén is, így Maximinus Thrax bukását is itt pecsételték meg. (V. ö. Herodianus fontos helyével. 8., 2., 3.) A barbár betörések elleni szervezkedés egyik főbázisa is e város (v. ö. A gót mozgalom stb. Kny. az Egyet. Pliil. közi. 1929—1930-i köteteiből. 40. 1.) ; Attila is tudta ezt. 2 Még a császárkorban is jórészt Aquileiában bonyolították le a noricumi vasbányák igazgatását. V. ö. W. Schmid : Norisches Eisen. (Beitr. z. Gesch. d. österr. Eisenwesens, hrsg. v. M. Loehr, A. Mell, H. Riehl. Abt. I. II. 2, 1932.) 197. sköv. 1. 3 H. Mattingly—E. S. G. Robinson : The Date of the Roman Denarius etc. (From the Proceedings of the British Academy, vol. 18.) 1932. 22. sköv. 1. (irodalom ugyanitt). R. Egger : Teurnia (Führer d. Österr. Arch. Inst. 1926.) 4. 1. 4 Utoljára ; R. Egger, i. m. 3—4. és W. Schmid, 15. Bericht der Rom.-Germ. Kommiss. 1926. 193., 200. 1. 5 A. v. Domaszewski, Jahrb. d. Kunstsammlung d. allerh. Kaiserhauses. 15, 1893. 21. 1. 8. kép és Westdeutsche Zeitschrift 21, 1902. 159. sköv. 1.— H. Nissen: Italische Landeskunde. II. 1902. 2*