Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

PANNÓNIA RÓMAISÁG ÁN AK KIALAKULÁSA. 33 újonnan meghódított vidékeket, hogy praesidia et propugnacula imperii legyenek,1 mint a régi kolóniák. De ez a vidék rendkívül gyorsan megnyugodott, a légiókat egymás után viszik el innen. Claudius után már nincs is colonia-alapítás itt. Mikor Vespasianus tovább urbanizálja a belső-dalmáciai hegyvidék bennszülött telepeit, akkor már csak municipiumokat szervez. 2 Érdekes Moesia esete, amelynek urbanizálása а II. század óta egészen párhuzamosan folyik Pannoniával, és ugyanazok a hadseregbeli elemek eszközlik, mint amott. A különbség a két tartomány között mégis igen nagy. Az első század rendkívüli értékű italikus elemeit, amelyek Moesiában a százéves késés folytán elmaradtak, sohasem lehetett többé pótolni. Az I. században egyáltalában csak nyugaton vert gyökeret a római életforma, ahol Domitianus előtt mind a négy légió állt ; itt keletkezett az első colonia, Flavia Scupi, míg a partvidéken csak Traianus alapításai az elsők (Ratiaria és Oescus). Alsó-Moesia azonban Traianus és utódai erőfeszítései dacára is faluk és tanyák világa maradt túlnyomó részében.3 A romanizáció állami terjesztésének legfőbb eszközéről, a polgárjog-adományozásról, elég futólag megemlékezni. Pannónia meghódításakor még nem volt messze az az idő, amikor olyan szerződést kötöttek a japodokkal, mely biztosította Rómát, hogy e nép fia nem lehet római polgár.4

Igaz, hogy Caesar liberalizmusa, mely általános nivellálási szándékából fakadt,5

nem mult el nyom nélkül, hiába igyekezett újra megnehezíteni a polgári kiváltságok elnyerését6

Augustus. I. Claudius szabadelvűbb felfogása7 már noricumi és nyugatpannoniai városalapításainál is irányadó volt. A keret egyre jobban és jobban tágult,8

amíg szét nem feszült9

a constitutio 1 E. Kornemann (Realenz. IV. 565. h.) találó fogalmazása. 2 E. Kornemann, Realenz. XVI. 601. h. 3 A. v. Premerstein, Jahreshefte 1, 1898. Beibl. 176—177. 1. M. Fluss, Realenz. XV. 2392. h. további irodalommal. 4 Cicero : Pro Balbo, 14. 32. 6 P. de Francisci : Storia del diritto Romano. II/l. 1934. {ristampa). 168. sköv. 1. 6 V. ö. H. Dessau : Gesch. d. röm. Kaiserzeit. I. 1924. 63. sköv. 1. stb. 7 A főforrás az Oratio Claudii de iure bonorum Gallia dando (Bruns : Fontes.7 52. sköv. 1. Ph. Fabia : La table claudienne de Lyon. 1929. J. Carcopino, La table claudienne de Lyon [Journal des Savants. 1930.] 69. sköv. 1.). — Cass. Dio : 60., 17., 5. Tacitus : Ann. 11., 24. Seneca : Apocol. 3., 3. 8 Vespasianusról : С. Patsch, Wiss. Mitt. 6, 1899. 177., 183. 1. 9 E folyamat szép összefoglalása : Friedländer—Wissowa : Darstellungen aus der Sittengeschichte Roms I.10 106. sköv. 1. A polgár-Századok. 1936. I-III. 3