Századok – 1936

Szemle - Schneider Miklós: Fejér megye nemesi összeírásai. Ism.: Wellmann Imre. 337

SZEMLE. 337 különösen fontos szerepet töltöttek be a jezsuiták, akik pedagógiai munkájuk révén közelebb férkőztek a tanulóifjúság és rajta keresztül a polgárság magánéletéhez is. Zenei képzettség dolgában is kimagaslottak : például Klimó püspök hozzájuk küldte kiképzésre az egyházzenei pályára szánt papnövendékeket. Ebbe a szűkszavú és száraz anyagba természetesen lehetetlen volt a szerzőnek sok színt, életet belevinnie. Ahol általános zenetörténeti problémákat érint, néha bizony naiv és pongyola a fogalmazása ; általánosításai (27. 1.) nem állják meg a helyüket. Néhány terminológiai tévedés (elírás) is akad : az üstdob szót nem lehet üst-té rövidíteni (24. 1.) ; a Pleil-szonáták említésénél utalni kellene arra, hogy a közismert Pleyel komponista munkáiról van szó ; „solesmesi stílusban" való gregorián ének ebben az időben anakronizmus vagy legalább is pár szó magyarázatra szorul, hogy miben áll a hasonlóság. E kisebb botlásoktól eltekintve Taksonyi dolgozata lelkiismeretes és használható munka : magyar zenei kultúrtörténet dokumentáló anyagának komoly gazdagodása. Bartha Dénes. Schneider Miklós : Fejér megye nemesi összeírásai. (I. :) 1754. 1809. (II. :) 1818/21. 1828. Székesfehérvár, 1934. 8°. 71, 139 1. Fejér megye négy legfontosabb, teljes nemesi összeírásának közlése nemcsak magában véve volt hasznom munka, hanem örvendetes azért is, mert — mint az Havranek alispán előszavából kiderül — csak bevezetője Sch. elkövetkezendő publikációinak és feldolgozásainak, azaz bizonyság arra, hogy egyik megyei levéltárunkban megindult a céltudatos munka az eddig úgyszólván elrejtett levéltári anyag feltárására. A két kötet bevezetőül megismertet az összeírások létrejöttének körülményeivel, azután teljes szövegükben, betűhíven közli a nemesek felsorolását az eredeti sorrend betartásával s végül egy-egy névmutatót is ad. Míg az első összeírás csupán 319 nevet sorol fel (nem mindenben Illéssy közlésének megfelelően), külön a főnemesekét, birtokosokét és armálistákét, addig a másik három a fiúgyermekeket is megemlíti név-, vagy számszerint és községenkint halad előre (ezeket célszerű lett volna betűrendbe szedni), de a birtokokról — az 1809.-i kivételével, mely a családfő életkorát is megadja — nem tesz említést. De feltehetjük, hogy az armalisták nem csupán a felét tették ki az összes nemeseknek, mint azt az 1754,-i összeírás mondja, hanem jóval nagyobb részét, hiszen a három későbbi felvétel 102 helységben 1416, 1739, illetőleg 2094 nemesi szabadságban élő családfőt sorol fel, ami annyit jelent, hogy egy helységre átlag 14—20 nemes család jutott (de például Cecén 192 nemesi háztartást számláltak össze, sőt magában Székesfehérvárt is 106-ot). Ezek az adatok nemcsak az 1828-i országos összeírás kiegészítésére alkalmasak, hanem arra is rámutatnak, hogy Sch. társadalomtörténeti szempontból sem végzett haszontalan munkát. Wcllmann Imre. Balázs László : A felekezetek egymáshoz való viszonya 1791— 1830. Különös tekintettel az egykorú nyomtatványokra. Budapest, 1935. 8°. 134 1. Az egykorú nyomtatványirodalomnak a dolgozat forrásai közül való különös kiemelése már előre figyelmeztet arra, hogy a szerző figyelmét a címben megjelölt tárgykör keretén belül elsősorban a határozottan eszmetörténeti vonatkozások kötik le ; a nyomtatványirodalom forrásértéke ugyanis elsősorban ily szempontból szembetűnő. Valóban, B. munkájának legértékesebb része a tisztán eszmei vonatkozásokkal foglalkozó II. és III. fejezet, amelyeket módszertani szempontból éppen nem indokolható módon illeszt bele az egyházak külső helyzetét tárgyaló, szervesen össze-Századok. 1936. VII—VIII. 22