Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

20 ALFÖLDI ANDRÁS. azok a kis póvidéki sigillata-bögrék, amilyeneket Üjmajoron kívül a néhány km-re fekvő Felső-Dobogóról is szedett össze Csák Árpád.1

A harmadik Tiberius-féle dedukciót Poetovioban feltételezhetjük néhány egészen korai sírkő nyomán.2 A legtöbb veteranust s ezzel a legtöbb italikus vért a XV. Apollinaris légió adta Pannoniának : innen vették már Emona gyarmatosait, innen a soproniakat Tiberius alatt. Sok veteranusa maradt önként az I. századi táborhely, Carnunturn (Deutsch-Altenburg) mellett3 és ebből a légióból vette I. Claudius a colonia Claudia Savaria polgárait is.4 A telepítés feltételeit csak a Traianus-féle poetorvoi deductio esetében tudjuk meg, ahol legalább két csoportot elégítettek ki földbirtokkal (missio agraria ) és egyet missio nummariaval.5 Az ilyen hatalmi szóval letelepített veteranusokon kívül persze önként is sok kiszolgált katona maradt meg bajtársai közelében a légiótáborok mellett felvirágzó helyeken, — még Pannónia északkeleti csücskébe, Aquincumba is jutott így valamennyi italikus.6

Hasonlíthatatlanul gyengébb 1 Ugyancsak e korai telepesek utóda a két generációval későbbi Tib. Julius, Tib. f., Fuscianus sírköve (CIL. III. 10.902. — Kuzsinszky, i.m. 138., 177. kép.) AM. Magius, Marci f.Pup(inia) [I]ngen(u)us [ Bajeter(ris) somogyvári kövéről (CIL. ill. 4122.): È. Ritterling, Realenz. XII. 1252.' 1. 2 Ezek helyes korhatározását Abramicnak köszönhetjük (Jahreshefte 17, 1914. Beibl. 133. sköv. 1.). Szép itt az „älteste Gräberstrasse" rekonstrukciója is. 3 így még az I. század felében C. Petillienus és családja (R. Egger : Der röm. Limes in Österreich. 16, 121. 1. 53. sz.). Ld. még pl.: CIL. III. 4455., 11.094( = 4478), 11.220., 11.229., 14.35821

. 4 A Horváth Tibor Antal által kiásott és publikált ondódi feliratos anyag (Vas vm. és Szombathely város kultúregyesülete és a vasmegyei múzeum 3. évkönyve, 1927—29. 96. sköv. 1.) megismertetett néhány ilyen deducticiusseX ; Sex(tus) Uttiedius Celer szabadosait és egyéb hozzátartozóit hozta Carnuntumból, a milánói L. Naevius Rufus szintén. De már a CIL. III. 10.921( = 4189.) sz. dozmati kőről is ismertünk egy savariai deducticius-t és kétségtelenül ilyenek voltak a CIL. III. 4171. sz. С. Alfius, L. f. Secundus veteranus leg. XV. Apol. és a CIL. III. 4188. sz. alatt rosszul olvasott L. Licinius, L. f., Claufdia tribu], Lepidfus] natus dom[o] Verona, ve[t(eranus)] legfionis] XV. Ap[ol( linaris) ]. A Claudius tribusába tartozó C. Caesius Vidor surányi köve is az első gyarmatosok emlékét őrizheti. 6 CIL. III. 4057. A. Rak—W. Kubitschek, Jahrbuch f. Altertumskunde 3, 1909. 168. sköv. 1. — Mommsen (CIL. III. 510. 1.) utal ezzel kapcsolatban Hyginus helyére (121. 1.), aki egy evocatus Augusti-t említ, mint a császár megbízottját egy ilyen pannóniai földo ztásnál. Ld. még M. Abramic : Führer durch Poetovio. 1924. 7.1. 6 így pl. CIL. III. 14.3492. — Kuzsinszky В. : Aquincum. (Führer, 1934.) 204. sköv. 1. — U. az, Budapest Régiségei VII. 1900. 26. sköv. 1. (Nem számítjuk ide természetesen az I. században aktív szolgálatban elhalt italikus katonákat, amilyenek Aquincumban : CIL. III. 3565., 3567., 14.3492.)