Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

PANNÓNIA RÓ MAISÁGÁN AK KIALAKULÁSA. 19 ezer viszontagságot szerencsésen megúsztak s végre elbocsátották őket ezredüktől, trahi adhuc diversas in terras, ubi per nomen agrorum uligines pallidum vei inculta montium accipiant.1 Ennek van történeti alapja, mert éppen Tiberius korában tényleg megjelennek ilyen telepesek Pannónia földjén. így Sopron környékén, Borbolyán Ti. Iulius Rufus, akit egy C. Petronius nevű veteránussal egy időben adományoztak meg birtokkal e vidéken, miután itteni segédcsapatokban kiszolgáltak.2 De Plinius joggal nevezi Iulia-nak Scarbantга-Sopront ,a mert már egész sor olyan sírkövünk van innen, amelyek epigrapliiai okokból a Claudius előtti időre teendők.4 Tiberius korából való telepítés nyomaira bukkantam azután Keszthelyen is. E korban kezdődik t. i. az újmajori temető leletanyaga.5 Az egyik sírfelirat Ti(berius) Iulius Faustusa nem lehet más, mint Tiberius alatt polgárjogot nyert veteranus (ha nem is jelöli meg ezt kis sírtábláján), mert felesége, Iulia Fausta vele egyszerre kapta a megfelelő latin nevet. De erre a korai időre vall a leghatározottabban a betűk típusa is (akárcsak a két Opponius sírkövén), valamint x Már éppen ebben az összefüggésben idézte H. Hoffmann, Jahreshefte 12, 1909. 240. 1. 2 H. Hoffmann (Jahreshefte 12, 1909. 233. 1.) az augustusi korra teszi az első követ, ami túlságosan korai ; ezzel szemben S. Ferri (Bolletino d'arte 1931—32. 307. sköv. 1.) a II. század elejére akarja tenni tévesen. Az e köveken szereplő ala Scubulorum a iuliusclaudiusi korban volt nálunk (E. Stein : Die kaiserliehen Beamten und Truppenkörper im röm. Deutsehland. 1932. 149. sköv. 1. ; az ala Oemelliana-ról : u. o. 138.1.). Ld. még : A. Barb. : Heimatskunde von Mattersburg. 1931. 38. 1. és u. az : Die Inschriften des Burgenlandes (kny. a „Burgenländische Heimatblätter" c. folvóiratból). 1932, 66. sz. 3 Plinius :N.h. 3., 24. Ehhez : О. Hirschfeld, Arch. ер. Mitt. 5, 1881. 217. 1. 8. j. ; A. v. Domaszewski, Westdeutsche Zeitschrift 21, 1902. 177. 1. 139. sz. — Nem hiszem, amit A. Barb (Burgenland. Heimatbl. 1, 1932. 76. 1. Nr. 77.) a CIL. III. 4256. számú felirathoz fűz. —- Scarbantia esete hasonló lehetne Virunuméhoz, amelyről Mommsen (CIL. III. 597. 1.) így ír : Rem publicam formae Romanae ibi constitutum esse imperante Tiberio ideo crediderim, quod Ti. Julii permulti reperiuntur in titulis tarn Viruni repertis quam militum oriundorum Viruno . . . Claudiae deinde agnomen accepit cum plerisque Norici civitatibus formae Romanae. Csakhogy Scarbantia Flavium municipium lett. V. ö. W. Kubitschek : Die Römerfunde aus Eisenstadt. 1926. 15. és 88. sköv. 1. 4 Felsorolj a őket E. Ritterling, Realenz. XII. 1243.1. — Ezeken kívül is vannak még Ti(berius) Julius-ok. Sopronban, akik e korai telepesekből valók, vagy ezek leszármazottjai, mint a CIL. III. 4243. sz. kő ; azután a CIL. III. 10.948. sz., melyet csak Veranchich másolatából ismerünk, stb. 5 Kuzsinszky B. : A Balaton környékének archaeológiája. 1920. 76. sköv. 1., 88., 101. és 108. kép. 2*