Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

PANNÓNIA RÓMAISÁG ÁN AK KIALAKULÁSA. 15 út végpontját, de a Dunántúl nehezen védhető derékszögű frontját máskép igyekeztek hozzáférhetetlenné tenni : azzal, hogy (minden bizonnyal még Tiberius alatt) beengedték a Duna—Tisza közére a szarmata jazygokat, félig függő ütközőállamnak vélve őket felhasználhatni a dákokkal szemben, tőlük nyugatra pedig egy másik ilyen vazallus-államot alkottak : a quád Vannius királyságát. A békés noricumi fronton, ahol még hosszú évekig egyáltalán nem volt légió, nem kellett különös készenlét ; a flotta persze mindenütt cirkált. Ámbár nálunk a Duna könyökénél csak a Flaviusok korában épül kőből táborerőd, s a légiók dunaparti elhelyezkedése csak Trajanus alatt véglegesül, már az első megszálló segédcsapatokkal megjelennek a római életmód megnyilvánulásai. Aquincumban már talán Augustus, de legkésőbb Tiberius korából való finom északitáliai edényeket talált Nagy Lajos a pannóniai, valamint a szomszéd noricumi Dunaparton megjelennek a Kr. u. I. század első felében gyártott póvidéki sigillaták, melyeknek a belső Dunántúl egyik legfontosabb útkereszteződési pontján, Keszthelyen is megtaláljuk a nyomát.2 A római birodalom életébe való bekapcsolódás főeszközei az Alpokon átvezető nagy utak voltak, amelyeket Augustus éppen olyan nagy energiával építtetett Noricum és Pannónia, mint a Rajna, Gallia és Hispania felé. Ügy a Noricumba, mint a Pannoniába irányuló utak csomópontja Aquileia volt. Az Alpes Juliae nyugati részén már Caesar 1 Eredményeit ismertettem : Studi ungheresi sulla romanizzazione della Pannónia c. dolgozatomban (Gli studi romani del mondo 2, 1935. 265. sköv. 1.) 2 E. Nowotny, Ber. d. Vereins f. Carnuntum f. d. J. 1908/11. (1914.) 163. sköv. 1. (29. kép.) —U. az, 15. Bericht der Röm.-Germ. Komm. 1926. 130. 1. — M. Abramic : Führer durch Poetovio. 1925. 93. sköv. 1. — Kuzsinszky В., Arch. Ért. 1923—26. 91. sköv. 1. — Nagy L„ Arch. Ért. 1931. 267. sköv. 1. — О. Klose—H. Silber: Juvavum. 1929. 12., 17. (v. ö. 86.) 1. — F. Wiesinger, Jahreshefte 21/22, 1922—24. 411. sköv. 1. — U. az, 80. Jahresbericht des Oberösterr. Musealvereins f. d. J. 1922 u. 1923. Linz. 1924. 61. 1. — Juhász Gy. : A brigetiói sigillata. 1935. 1. sköv. 1. — Kuzsinszky B. : A Balaton környékének archaeológiája. 1920. 108. kép, (amelyen kívül még úgy Újmajorból, mint Felsődobogóról van több ilyen kis póvidéki edényke a keszthelyi múzeumban. —• Délnoricumban és Délpannoniában természetesen már megjelent a finom augustuskori arezzói áru is. Pl.: W. Schmid, 15. Ber. d. Röm.-Germ. Komm. 1926. 204. sköv. 1. — R. Egger : Führer Klagenfurt, 1921. 57—58, 89. kép. — M. Abramic i. m. 93. 1. (arezzói'kehely utánzata). — Egy sisciai származású arezzói kehely töredékeinek képe i. értekezésemben található. „Megarai" kelyhek Welsben : E. Nowotny, 15. Bericht d. Röm.-Germ. Komm. 1926. 130. 1.