Századok – 1936
Értekezések - EMBER GYŐZŐ: Az egységes monarchia gondolata Mária Terézia korában. 241–281
246 EMBER GYŐZŐ. oka : szervezetük megfelel a kor követelményeinek. Magyarországot is át kell alakítani az örökös tartományok mintájára, aminek az ország is, a monarchia is csak hasznát fogja látni.1 A magyar rendeket azonban erre nem lehet rávenni. A rendiség hatalma minden jónak az akadálya és minden rossznak a kútfeje. A szerencsétlen magyar alkotmány, ítélkezett Stupan a rendiség fölött, azaz inkább a magyar nemzeti szellem, a régi jogokhoz és szokásokhoz való vak ragaszkodás meghiúsítja a legüdvösebb intézkedéseket, pedig azok nemcsak az uralkodó és a köz, hanem Magyarország javát is célozzák. Más rendeknek még nagyobb szabadságuk volt, de belátták, hogy az idők megváltoztak s teljesítették mindazt, amit az uralkodó jónak talált.2 Magyarország különleges helyzetét meg kell szüntetni, be kell olvasztani az egységes monarchiába, ezt a célt tűzte maga elé mindjárt működésének kezdetén Mária Terézia tanácsadó testülete. E cél elérésére az alapot abban találta meg, hogy az uralkodó Magyarországon és az örökös tartományokban közös, az igazolást pedig abban, hogy a sors és az érdekek is közösek. Az uralkodó nem nézheti csak az egyik részt, joga és kötelessége egész birodalmát tekinteni. Nemcsak magyar király, hanem egyben legfőbb parancsolója több egymástól különböző országnak és tartománynak is. A természetes ész azt követeli, hogy ennek az adott helyzetnek következményeit levonják és érvényesítsék. Nem szabad aneifern sollen, welche in Zeit des gegenwärtigen Kriegs mit mehr, als die so hoch angezochene Anticipation gegen 2 Millionen und das donum gratuitum y2 M., aus ihren kleinen Bezirck Darlehens weis und gratis abgeführet haben, und welche bey diesem Krieg gar keinen Geldzurückflus gehabt, wo Hungarn von so vielen Naturalien und besonders von dem angetriebenen Vieh Millionen überkommen hat. SR 2997/1761. 1 SR 3085/1762, 1174/1764. 2 Die unglückseelige Verfassung des Königreichs Hungarn, oder viel mehr der National Geist, und ein blindes Verlangen, die alten Rechte und Gewohnheiten beyzubehalten, verhindern die besten Einrichtungen, welche nicht allein zum Nutzen des Souverain, oder des universi, sondern auch zu Wohlfahrt des Landes selbsten, vorgenohmcn werden könten. Verschiedene andere Landstände haben fast die nemlichen, und in einegen Stücken noch grösere Freyheiten, welche bey der landesfürstlichen Huldigung bestättiget und beschworen zu werden pflegen. Ihre Devotion, und die Erkäntnüs, das bey veränderten Zeit- und Umbständen die Staatsausgaben ein viel mehreres erfodern, . . . haben die übrige Landstände dahin gebracht, das sie in alles dasjenige nach möglichsten Kräften hineingehen, was der Souverain . . . für den allgemeinen Nutzen zu verlangen und anzuordnen für gut befindet ; SR 2884/1761.
