Századok – 1936
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37
PANNÓNIA RÓMAISÁG ÁN AK KIALAKULÁSA. 13 istennő-hármasságot, amelynek kultusza oly nagy szerepet játszott a nyugati keltaságnál, -— egy ősi matriarchális társadalmi formának egykori háromfelé osztott, tipikus tagozású államszervezetét tükröztetve.1 E matrónáknak az Észak-Itáiiában is dívott Fatae (így !) neve, s a gall—germán területen használt Campestres, Triviae, Suleviae, stb. elnevezései még szorosabbra fíízik a kapcsolatot. De meg kell jegyeznünk, hogy ez a hármasság a thrák és görög területre is lenyúlik a nymphák, gráciák és párkák habitusát öltve fel, mint ősi, közös indogermán örökség. A kelta istenek közül még a régi, La-Tène-kori fogalmazásban tűnik fel a kétarcú gall férfiisten badacsonyi primitív mellképén ;2 a császárkori elképzelésben gyakori a hosszú kalapácsvégű kormány -pálcájú Sucaelus, a kis jótékony csuklyás törpe védőszellem {genius cucullatus)1, Belenus, akit Tertullianus Noricum legjellemzőbb istenének mond, Epom, az illyricumi lovaskatonák kedvenc istennője, stb.3 Magányos noricumi hegycsúcsokon tovább éltek a foglalás után is a régi kelta istenek szent helyei, többnyire fából épített kis kápolnákkal, melyek magas kultuszhelyisége és körülfutó alacsonyabb tornáca kelta típusú. De volt Pannoniában is ilyen szent kerület (р. o. Poetovioban) és a carnuntumi matre.s-szentély, egy aquincumi kerek templom, stb., mind ebbe a körbe tartoznak.4 1 A Pannónia c. folyóirat 2. kötetében megjelenő cikkem (Fatae Tenatiae) bőven tárgyalja e kérdést. -— L. még Fettich N. összeállítását Az Orsz. M. Régészeti Társ. Évk. 2, 1926. 89. sköv. 1. 2 Kuzsinszky B. : A Balaton környékének régiségei. 1920. 126. és 166. kép. — V. ö. A. Schober, Jahreshefte 26, 1930. 33. és a köv. 1., a 23—31. képekkel. 3 A kalapácsos isten : Jahreshefte 4, 1901. Beibl. 121. 1. (12. kép, Viminacium). — V. Skrabar, Strena Buliciana. 1924. 159. 1. (Poetovio.) — Kuzsinszky В., Arch. Ért. 1907. 119. sköv. 1. (pannon és dáciai példák ; v. ö. még Kuzsinszky B. : Aquincum. Führer. 1934. 107. sköv. 1.) — E. Linckenheld : Succellus et Nantosvelta. Revue de l'hist. des religions 99, 1929. 40. sköv. 1. bő irodalommal. — A genius cucullatushoz : R. Egger, Wiener Praeh. Zeitschr. 19, 1932. 311. sköv. 1. — Kerényi K. : Telesphoros. (Kny. az Egyet. Phil. Közi. 57, 1933. 7—8. füzetéből). — Belenus : Tertull. Apolog. 24, 8., CIL. VI. 32544., 32557. (pannóniai cotinus gárdisták fogadalmi kövei). CIL. III. 4774. (Klagenfurt mellett) stb. — Orannus : u. o. 5588., 5861., 5870—5874., 5876., 5881., 10972. — Epona : A. v. Domaszewskivel és G. Wissowával szemben figyelmet érdemel R. Vulpe megjegyzése, Ephem. Dacorom. 3, 1925. 148. 1. -— V. ö. még Altheim: Epochen der röm. Geschichte. I. 1935. 183. sköv. 1. — Sedalus : A. v. Domaszewski : Die Religion des röm. Heeres. 1895. 55. 1. 4 R. Egger, Jahreshefte 25, 1929. Beibl. 149. sköv. 1. — W. Schmid, Jahreshefte 25, 1929. Beibl. 91. sköv. 1. — A. Schober :
