Századok – 1936

Szemle - Moór Elemér ld. Kring Miklós - 237

SZEMLE. 237 világosan utalnak arra, hogy a XIII—XIV. század fordulója táján (hozzáértők előtt aligha kell hangsúlyozni, hogy efféle átalakulások időpontját nemhogy évekre, de még évtizedekre menő pontossággal is nehéz rögzíteni) a bizonytalan országhatár helyébe a pontosabban disztingvált államhatár fogalma kezdett nyomulni. Az 1347-es ok­levél állításával kapcsolatban legendáról nem beszéltem, de — néze­tem szerint — az államhatár kialakulása szempontjából a XIII. századot terminus ante quem-nek semmiképen sem lehet tartanunk. M. fentebbi hozzászólása a határképződés vizsgálatát birtoktörténeti problémává szeretné egyszerűsíteni. Szinte felesleges itt ismét hang­súlyoznom, hogy az államhatár kialakulása nagyon is sokrétű folyamat ahhoz, semmint ilyen mechanikus célkitűzéssel megértéséhez közelebb juthatnánk. Politikai, családtörténeti, népiségi, közlekedési, vám­politikai és számtalan más ok mellett e hatások egybefonódását az alkotmány- és jogi szemlélet időnkénti alakulásának megfelelően jogi fogalmak determinálják véglegesen. Kring Miklós. Megjegyzések Kring Miklós válaszára. Az 1222-i oklevél veperdi határleírásával kapcsolatban csak királyi és nem magánbirtok -és államhatár „coincidenciájáról" beszélhetnénk (v. ö. Szegedi Füzetek 2. 112—158. 1.). Ez azonban semmikép nem véletlen esetlegesség. A Veperdtől északra eső Röjtökőr 1223-i határleírásából ugyanis hasonlókép világosan megállapítható, hogy az államhatár itt sem valami bizonytalanságba vesző határterület volt : ,, . . . meta . . . des­cendit in vall em de villa Mortun et per eandem vallem ascendit ad Marchiam Teutonicorum et ibi pervenit ad viam publicam, et per eandem Marchiam descendit ad aquam Sarviz . . ." (Fejér, III/l. 394. 1.) Természetesen itt is csak királyi birtok- és államhatár „coincidenciájáról" lehetne szó, aminthogy eredeti­leg a határmenti területeken magánbirtok nem is volt. Ezeken felül még figyelmébe ajánlom Schiinemannak következő, az 1043. év eseményeihez fűzött megjegyzését : „Damit wurde endgültig die Grenze festgesetzt, die . . . bis zum Frieden von Trianon die Grenze zwischen Österreich und Ungarn gebildet hat" (Die Deutschen in Ungarn 66. 1.). Leguentou dolga Alramuséval nem vethető egybe. Előbbi esetben ugyanis a király szuverén jogán egy nem határmenti birtokot (v. ö. Legentou circa Galus 1240. Árpád­kori új okmánytár II. 109. 1.) adományozott a heiligekreutzi apátságnak ; Alramus esetében pedig a király jogainak sérelmét látta abban, hogy egy magánember határmenti birtokát az ő tudta és hozzájárulása nélkül külföldinek adta bérbe. A határ­képződést egyáltalán nem kívántam birtoktörténeti problémává le­egyszerűsíteni, de azt talán K. sem vonja kétségbe, hogy az állam­határra vonatkozó adatok csak a határmenti birtokokra vonatkozó oklevelekben találhatók -— néhány békeszerződéstől eltekintve. Hogy pedig a pozitív tényeket a szellemtörténész intuitív megérzése és deduktív következtetései nem helyettesíthetik, annak kiváló példája lehet K.-nek az államhatár kialakulására vonatkozó, szelle­mesen felépített elmélete is, amelynek csak egy hibája van, hogy t. i. a tények nem alkalmazkodnak elgondolásaihoz. Moór Elemér.

Next

/
Thumbnails
Contents