Századok – 1936

Szemle - Gregor Joseph: Weltgeschichte des Theaters. Ism.: M. Császár Edit. 235

SZEMLE. 235 baráth Tibor : A történeti képkutatás kialakulása, jelen állása és magyar feladatai. (Magyar tanulmányok, 4. sz.) Páris, 1935. Magyar Tanulmányi Központ. 16°. 45 1. Az ikonográfia tudománya az általános művészettörténet keretében már szép eredményekre tekinthet vissza külföldi és magyar viszonylatban egyaránt (Mâle, Künstle, Ricci, Gerevich, Lepold, Pigler), de az általános történelem rendszerében ma még mint ,,új történettudományi diszciplína" szerepel. B. a történeti ikonográfia tudományrendszertani kialakulását, tárgyának, anyagának és módszerének tisztázódását tárgyalja, majd rátér a Comité International des Sciences Historiques idevágó új eredményeire. A különböző elnevezésekkel és elméleti megalapozásaikkal való foglalkozás után a magyar szóhasználat számára a „történeti képkutatás vagy képtörténet" elnevezéseket ajánlja. A történeti ikonográfia módszertanát a többi történeti forráskutató résztudomány mintájára leíró és kritikai részre osztja, majd ismerteti a Commission Internationale d'Iconographie és az 1934 óta megerősödő nemzeti bizottságok tevékenységét. A történeti ikonográfia magyar feladataival kapcsolatban kitér az utolsó félszázad francia és magyar művészetének összefüggésére, melynek azonban, B. felfogásával szemben, elhatározó történeti jelentőséget kell tulajdonítanunk. B. tanulmánya a történeti ikonográfia időszerű kérdéseinek mindenekelőtt tudományszervezeti szempontból adja világos összefoglalását. Ifj. Vayer Lajos. Gregor, Joseph: Weltgeschichte des Theaters. Zürich, 1933. Phaidon-Verlag. 8°. 829 1. G. e legújabb könyvének borítéklapja azzal az ajánlással biztat bennünket, hogy minden kor és nép színpadművészetónek történetét s egyben az első nagy színészettörténeti összefoglalást adja. Ezt az ígéretet a mű valóban be is váltja. Aránylag kis terjedelemben óriási gondolatkörökről ad áttekintést s ha jegyzetek nincsenek is a lapok alján, tévedések sem igen akadnak a szövegben, egyszóval : használható kézikönyvvel állunk szemben. Míg a munka műfaji hovátartozandóságát ily módon könnyen megállapíthatjuk, már jobban meggondolkoztat ez a kérdés : kinek a részére készült tulaj donképen? A kiadó valószínűleg a nagyközönségnek szánta, erre vall a számos, sőt feleslegesen sok képmelléklet és a hiányos névmutató, amely csak a fontosabb előfordulások lapszámát adja — kellemetlen helyzetbe hozván ezáltal a tudományosan dolgozót, akinek nem mindig ugyanazok az előfordulások lennének a fontosak, mint a regiszterkészítőnek voltak. A laikus érdeklődő azonban, ha örömmel fogja is nézegetni a szép kiállítású könyvet, az olvasásig vagy éppen végigolvasásig aligha jut el. Számára a feldolgozás fölöttébb tudományos, bizonyos fejezetek nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az előbbiben kifejtett fogalom ismerete nélkül a következő rész érthetetlenné válik és végül a stílus, G. száraz ós nem mindig világos mondatai, jóllehet a német tudományos irodalomban nem ébresztenek kellemetlen feltűnést, megfosztják művét attól a lehetőségtől, hogy szórakoztató olvasmányként szerepelhessen. így elsősorban mégis csak a szakemberek fogják forgatni ezt a nem nekik szánt kiadványt, ilyen szempontból kell tehát taglalnunk előnyeit és hibáit. Előnye mindenekfölött az, hogy valóban egyedüli a maga nemében, továbbá, hogy jól áttekinthető és hogy viszonylag pontos. A tudományos pontosság relatív volta a mű természetéből folyik : a kidolgozott problémakörökről adott felvilágosításai magától értetődően bővebbek és világosabbak, mint a még alig feltárt kérdések fejtegetése. Kézikönyvtől nem várhatunk új