Századok – 1936

Szemle - Loessner A.: Josef Pilsudski. Ism.: Komoróczy György. 234

234 SZEMLE. terül el. Egészen a legutóbbi időkig sem jó kikötője, sem közlekedési útvonalai nem voltak ; a kontinens tömege felé természetes határa nincs. Ez a hátrányos földrajzi adottság sem a népsűrűség, sem pedig a breton állami élet fejlődésére nem volt kedvező hatással. Sorsa állandóan függvénye a szárazföld belsejében végbemenő nagy átalakulásoknak : Gallia, Róma, vagy Franciaország mindenkori hatalmának. Ha ez utóbbiak gyengék, Bretagne „hűtlenkedhetik". S mivel a bretonok nem tudták legyőzni a természetet, szerző kezében a geopolitikum az egész politikai történet legfőbb magyarázó tényezőjévé emelkedik. A XVI. század elejére a breton nép politikai akarata olyannyira elgyengült, hogy szuverenitását saját maga ruházta át a francia királyra. Az ország személyisége azonban még sokáig megmaradt, végső nyomait — szerző szerint — a francia forradalom mosta el. Közelebbit e personnalité bretonne-ról mindazonáltal nem tudunk meg, csak a sorok közül sejtjük, hogy még ma is él. Még azt sem tudjuk meg, mennyi a bretonok száma legalább a XIX. században, vagy ma. így általánosabb dolgokkal kell megelégednünk. Amint Bretagne belesodródott a XIX. század iparosodási folyamatába, régi társadalmi egyensúlya felborult : kialakult egy teljesen új világnézetű munkásosztály s a gyárak mellett városok is születtek francia kultúrájú polgárokkal. A régiből csak a szegénység maradt meg. Ez a jobbára földmíves elem politikailag a legújabb korban sem juthatott szóhoz, minthogy a választási cenzust aránylag magasan szabták meg. Az oktatás is igen elmaradt állapotban sínylődött (pl. I 830-ban 66.000 iskolaköteles gyermek közül csupán 5600 részesült oktatásban), amin Guizot közoktatásügyi miniszter intézkedései sem változtattak sokat. Az analfabéták nagy százaléka természetesen a vidékre, tehát a breton hagyományokat ápoló nemzetiségi népelemre esett. Ezekután igazán meglep a mélyen rejtőző breton lélek feszítő ereje, amely a háború előtt a mostoha viszonyok közepette is szeparatizmust és nem csupán regionalizmust eredményezett. A breton nép népi és nemzeti mozzanatait egyébként a tisztán politikai francia nemzet-fogalommal a történetírás nem foghatja fel kellően. Talán ez elvi okból vagy politikai meggondolásokból tartózkodik a szerző mélyebb történeti vizsgálattól. így könyvében hiába keressük a bretonokat, nem találkozunk velük. Baráth Tibor (Páris—Budapest). Loessner, A.: Josef Pilsudski. Leipzig, 1935. 8». VIII + 202 1. Pilsudski tábornagy fejlődésének három különböző útkanyarulatát : a szocializmus nemzeti irányú megnyilvánulását, a radikális forradalmistát ós az államalkotó diktátort magának a tábornagynak beszédei és írásai alapján a nem lengyel nyelvű Pilsudski-irodalomban L.-nél jobban eddig senki sem rajzolta meg. Legelőnyösebb oldala a könyvnek éppen az, hogy tartózkodik mindenféle kritikától, önálló megjegyzéstől s a külső események pártatlan ismertetésén túl mindenütt a cselekvő vagy szemlélő tábornagyot szólaltaja meg. Inkább Pilsudski-exegetikának nevezhetnők ezt a munkát, mint Pilsudski-életrajznak s éppen ezért örömmel üdvözöljük a nagy államférfi számunkra is érthetővé vált megnyilatkozásait. A könyvnek azonban határozott hátránya az, hogy Pilsudski gazdasági felfogásával nem foglalkozik, csak politikai vonalvezetését ismerteti s ezáltal — ha csak e könyvet tanulmányozzuk — korunk egyik jelentékeny elméleti közgazdásza ismeretlen marad előttünk. Komoróczy György.