Századok – 1936

Szemle - Dupouy August: Histoire de Bretagne. Ism.: Baráth Tibor. 233

SZEMLE. 233 amelyek csak 2—300 példányban jelentek meg, viszont például a Fundamentomnak nevezett kis Káté 133.530 példányszámot, a „Szent Dávid zsoltárai" című könyv pedig 31 kiadást ért el. Nyomtatványokkal csak a XVIII. század második felétől kezdve találkozunk; a város csak 1773-ban kezdett nyomtatványokat használni, a magánosok részéről pedig az első, egy gróf Károlyi Antal részére készült úrbéri cédula, 1777-ből való. A nyomdára a város — bár sokszor panaszkodott -— nem fizetett rá, sőt az átlagos évi jövedelem évi 1987 rh. forintot tett ki. Külön foglalkozik a szerző a nyomda személyzetével és annak járandóságaival is. Az ízlésesen kiállított kis füzet maga is a debreceni városi nyomda kiadása. Yácz Elemér. Zoltai Lajos: A debreceni római katolikus templom, a kegyestanítórend társliáza és a plébánia területének 300 éves múltja. (A debreceni kegyestanítórendi reálgimnázium 1934—35. tanévi Értesítője. Debrecen, 1935. 3—22. 1.) Amikor az 1715-i 108. tc. visszaállította Debrecenben a katolikus vallásgyakorlatot, a Szent Anna asszony-és a Vargák-utcája szegletén lévő telkeken épült fel a templom és a parókia s itt telepedtek le a kegyesrendiek is, kik különben Zelemérpusztán mezei gazdálkodást is folytattak. Ők végezték 1719—1807-ig a debreceni katolikus hívek lelki gondozását és parókiális igazgatását. Az artikuláris hely csakhamar szűknek bizonyult s a kegyes atyák vásárlás révén nyolc szomszédos polgári telket szereztek és csatoltak birtokállományukhoz. így alakult ki a XVIII. században Debrecen legnagyobb belsősége a katolikus templom körül. Z., akinek tanulmánya csak kis részét alkotja egy „Debrecen helyrajzi története című, kéziratban heverő, igen terjedelmes munkának", levéltári kutatás alapján rajzolja meg a kérdéses birtokkomplexum kialakulását. Adatait a városi adókönyvek és tanácsi jegyzőkönyvek, örökbevallások (fassiones) könyvei, periratok és végrendeletek szolgáltatták. Munkájához vázlatrajzot mellékel, melyen feltünteti az említett telkek sorsát két évszázad fejlődésében. Kutatásai több művelődéstörténeti vonatkozású kérdést is tisztáznak. Farkas László. Dupouy, August: Histoire de Bretagne. Les vieilles provinces de France. Paris, 1932. Boivin et Cie. 8°. VI + 424 1. és 16 kép. A háború utáni francia történetírást egyéb vonásai közt jellemzi az is, hogy sorozatos összefoglaló művekben foglalkozik a nagy ország régi történeti egységeivel. A testes, gazdagon illusztrált, de térképpel vagy egyáltalában nem, vagy csak elégtelenül ellátott sorozat kalauzféléül is óhajt szolgálni. Elzász. Korzika, Szavója, Lotharingia, lie de France stb. történetével foglalkozó ós szerzőjük szerint különböző értékű művek közül közelebbi megbeszélés tárgyául Bretagne történetét választottuk ki, mint amely a tartomány politikai múltja és a franciától jórészben ma is elütő népessége miatt leginkább teheti próbára az író történeti műveltségét. Míg a vonatkozó eddigi feldolgozások megállnak Bretagne önálló állami életének megszűnésénél (1532), vagy legkésőbb a francia forradalomnál, D. az események előadását, ha szűkszavúan is, napjainkig vezeti, tehát az eddigi eredmények összefoglalásán túl bizonyos mértékben új ismereteket is óhajt közölni. Pompás anyagát azonban, nagy csalódásunkra, csupán száraz krónikává tudja feldolgozni. Bretagne politikai történetén kívül, egykét ügyes észrevételtől eltekintve, valóban alig találunk benne különösebben említésre méltó dolgot. A munka földrajzi szempontokból : Bretagne helyzetéből indul ki. Ez a félsziget Franciaország északnyugati sarkában a szárazföld geopolitikai súlypontjától kissé félreesően