Századok – 1936
Szemle - Biró Vencel: Altorjai gr. Apor István és kora. Ism.: Buday Kálmán. 227
SZEMLE. 227 iskolaügy korlátozására irányuló intézkedéseit tárgyalja, bár itt is értékesek számunkra azok az adatok, amelyek a holland közvéleménynek a magyar protestantizmus kérdései iránt megnyilatkozó erős érdeklődését bizonyítják. Munkája egyébként nem puszta névsor, nem egyszerű felsorolása az Utrechtben megfordult magyar diákoknak, ennél jóval több : kiterjed ottani életükre, az egyetemhez, annak hatóságaihoz való viszonyukra, anyagi helyzetükre, a holland társadalmi és diákéletben vitt szerepükre, tanulmányi eredményeikre, közli a rájuk vonatkozó fontosabb egyetemi aktákat is. Az utrechti peregrináció egész életét akarja tehát adni a szerző, ami feltétlenül helyes elgondolás és követendő példa minden hasonló tárgyú feldolgozás számára. Kár, hogy a lehetőséghez képest nem számolt be az egyetemen tanult magyarok későbbi életéről és tevékenységéről is, hiszen a hazatérő magyar ifjú bizonyosan mindenkor buzgó magvetője lett a külföldön felszívott modernebb, európai eszméknek és ezzel a magyar művelődést vitte előbbre. A magyarok külföldi egyetem járásának számszerű adatait elsősorban ebben az irányban kellene hasznosítani más egyetemeknél is. A magyar szellemi művelődés fejlődését a külföldi egyetemlátogatások tükrében vizsgálni minden valószínűség szerint olyan hálás feladat lenne, amely megérdemelné a rája fordított fáradságot ; ebben az esetben azonban talán már szétfeszítette volna a munka kereteit. Ha hiányzik tehát az ilyen irányú kísérlet, ez a munka értékéből semmit sem von le. S. így is értékes fejezettel gazdagította a protestáns egyháztörténetet és az újkori magyar szellemi művelődés képét is fontos vonással gyarapította. líarta István (Bécs). Biró Vencel: Altorjai gróf Apor István és kora. Az Erdélyi Katolikus Akadémia kiadása. Cluj, 1935. 8°. 211 1. B. legújabb művében Erdély egyik legnagyobb fiát, Bethlen Miklósnak, a nagy kancellárnak méltatlanul elmellőzött kortársát, Altorjai Apor István grófot (1638—1704) igyekszik a megnemértés ós feledékenység homályából kiemelni és helyét Erdély történetében kijelölni. Részletesen ismerteti Apor István életét ós a maga természetes egyszerűségében próbálja elénk tárni hősének célját, küzdelmeit, sikereit és kudarcait s a sok félreértésre alkalmat adó kérdések boncolgatása közben a nála megszokott módon teljes tárgyilagosságra törekszik. Számos eddig ismeretlen, vagy kellő figyelemre nem méltatott adattal érdekes hátterét festi Apor működésének. Ez a háttér a jelen esetben annál fontosabb, mert enélkül csak kevesen értenék meg Apor Istvánnak, az igazi magyarnak és Béccsel szemben mégis lojális alattvalónak, a hivatala terhét nagyon is érző, de ahhoz közérdekből és jogos önbecsülésből szinte görcsösen ragaszkodó kincstartónak, a saját egyháza érdekében minden áldozatra kész katolikusnak és a kölcsönös megbecsülésen nyugvó közbékét féltő erdélyi hazafinak, a magyar és román kultúra érdekében egyaránt nagy áldozatokat hozó magyar főúrnak bizony sok tekintetben tragikus sorsát. B. könyvének ismertetése közben nem mellőzhetjük hallgatással Gyárfás Elemér szenátornak, az erdélyi katolikus státus világi elnökének előszavát sem. Ennek az ad a szokottnál nagyobb jelentőséget, hogy írója komoly formában foglalkozik az erdélyi történetírás kérdésével. A kérdés fejtegetése közben arra az eredményre jut, hogy az erdélyi magyarságot a mai válságos időben nem annyira az érdekli, hogy milyen szerepet játszottak nagy fiai Magyarország történetében, hanem az, hogy miképen oldották meg a sajátosan erdélyi kérdéseket és hogyan segítettek magukon a maihoz hasonlóan nehéz helyzetek-15*
