Századok – 1936

Szemle - Goess Johann Zeno: Elf Briefe König Ferdinands I. an seinen Feldhauptmann Hans Katzianer. Ism.: Komoróczy György. 224

224 SZEMLE. nek megmunkálására sok szép tervet olvashattunk. Amilyen szükséges dolog jól átgondolt tervekkel munkába kezdeni, éppoly félő, hogy e tervek tervek maradnak csupán. Gondosan megállapított programmnak olyan becsületes és gyorsütemű valóraválását, mint amilyen Sopron múltjának feltárása, seholsem láttunk. Igen-igen mélyen gyökerezhetik a megvalósított értékek múltnak nevezett rezervoárjában a soproni lélek, hogy anyagi és szellemi erőit immár másfél évtizede lankadatlanul állítja ez értékek megismerésének szolgálatába. Kring Miklós. Filitti, J. C. : Preadaliea, sä nu fie. (Revista Istoricä Romána II. 337—345. 1.) F. cikke érdekes adalék a magyar-oláh jogtörténeti kapcsolatok kérdésének történetéhez. A XV—XVI. századi muntóniai oláh kancelláriák szláv nyelven írt birtokmegerősítő okleveleiben igen gyakran előforduló ,,vä nih preadalika da neast" kifejezés eredetét és jelentését vizsgálja. Arra az eredményre jut, hogy az eddig a szláv prodati ,eladni' igéből magyarázott preadalika a magyar prédál-ból származik (u. így már I. Nädejde : Pandectele romane V. 1926. 199. 1.) s ennek megfelelően a szóbanforgó formulának a jelentése : „sä nu se prade, sä nu se jefuiascä, sä nu se ia de domnie" ( = ne rabolják el, ne fosszák ki, az uralkodó — t. i. a vajda — ne vegye el). Ennek a jelentéstanilag tetszetős magyarázatnak azonban van egy alaktani fogyatkozása, amelyet az oláhföldi szláv oklevelek szókincsének és alaktanának lingua franca-szerű hajlékonyságával sem tudunk kellőleg megmagyarázni. Ez a preadal- (< prédál?) után fellépő -ilea képző, amely, munténiai szövegekről lévén szó, lehet bolgár, esetleg szerb, de emellett oláh is. Az oláhban nincs deverbális -icâ (1. Pascu : Sufixele románesti. 169—176. 1.), a szerbben az -ilea főleg növénynevek képzésére szolgál (Leskien : Grammatik der serbo-kroat. Sprache. Heidelberg, J914. § 464) s a bulgárból is csak denominális példákat ismerünk (1. Mladenov : Geschichte der bulg. Sprache. Berlin—Leipzig, 1929. § 102). A prëdati „übergeben, überliefern" ige multidejű melléknévi igenevéből való származtatásnak ellene mond az, hogy az i-participiumokhoz a szerbben csak -ica, -ac, -nica és -iéce járulhat. (Leskien, i. h. § 367, 359, 377, 385, 388), míg a bulgárban ez a képzésmód ismeretlennek látszik. E kifejezéssel kapcsolatban Filitti rámutat még arra, hogy a vajdák által adományozott birtokok jogviszonyai rokon vonásokat tüntetnek fel a Nagy Lajos óta Magyarországon uralkodó és csak 1861-ben végérvényesen megszüntetett jogviszonyokkal (adományrendszer, ősiség). Ezek szerint a vizsgált kifejezéssel mondott le a vajda a törvényes örökösök kihalása esetén birtokvisszavételi jogáról. Megjegyzendő, hogy a magyar hatás ellen a preadalika esetleges szláv eredete sem szólana, mert az oláh vornic (<" szláv dvornik) hatásköre is magyar mintákat utánoz (1. Giurescu : Contributiuni la studiul marilor dregätorii ín secolele XIV si XV. Välenii de Münte 1926. 76—77. 1. és Lascaris, Byzantinoslavica I. 1929. 220—226. 1.). Ma, amikor az oláh jogtörténészek trák, dák. római és egyéb több-kevesebb fantáziával kieszelt elméletekkel dolgoznak, örömmel üdvözölhetjük azokat a dolgozatokat, amelyek a magyarság és az oláhság történeti kapcsolatait tárgyilagosan vizsgálják. Tamás Lajos. Goëss, Johann Zeno: Elf Briefe König Ferdinands I. an seinen Feldliauptmann Hans Katzianer. (Historische Blätter, 1932. 23— 35. 1.) Ferdinand király kedvelt hívének, Katzianernek horvátországi fáradozásai a török hatalom fékentartására sokkal ismeretesebbek