Századok – 1936

Szemle - V. Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története; II/3. Ism.: Kring Miklós. 223

SZEMLE. 223 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész. 3. kötet. Sopron, 1933. 8°. VIII + 472 1. A „Házi"-nak ez a legújabb kötete 1432—1455-ből hoz különféle.számadásokat és kimutatásokat. Az egész kötet anyaga németnyelvű. Apró adatok tízezreit tartalmazza, melyek látszólag — a laikus számára — mit sem mondanak. Pedig ez a kötet mintegy biztos keretbe foglalja, szilárd alapra helyezi az előző kötetsor szétszórt adathalmazát : az adókimutatások, városi számadáskönyvek és dézsmajegyzékek Sopron városa és a soproni polgárság anyagi helyzetét, erőforrásait világítják meg. A kötet előszavában H., mint korábban is, összefoglalja a kiemelkedőbb mozzanatokat és levonja anyagából a kézenfekvő következtetéseket. Az 1437., 1440. és 1442-i adójegyzékekböl hozzávetőlegesen megállapítja a város lakosainak számát. Szerinte 1437-ben 726, 1440-ben 756, 1442-ben azonban csak 749 adózó polgára volt Sopron városénak, míg az 1424—27-i kimutatás 822 adózó lakosról tud. A jelen kötetben közölt adatok a polgárok számának megfogyatkozása mellett bizonyítanak. A tehetősebb polgárok számának csökkenését a határmenti viszonyok bizonytalanná válása idézte elő s valószínű, hogy ez a csökkenés nemcsak átmeneti, hanem hosszabb időn át mutatkozó jelenség volt. Az adókimutatások a lakosság számának meghatározásán kívül a városban fokozatosan beállott rétegeződés biztos megállapításához is hozzásegítenek bennünket. Ha fertályonként (quartelenként ; a belvároson kívül négy quartale) a polgárokat a fizetett adó mennyisége szerint csoportosítjuk, akkor azt látjuk, hogy a belváros 112 adózó lakosa közül 30, az első fertály 113 lakosa közül 55 (!), a második 207 polgára közül 100, a harmadik 134 polgára közül 88, végül a negyedik fertály 160 lakosából 92 fizetett egy forintnál kevesebb adót. Amíg tehát a kevés adót fizetők arányszáma a külső kerületekben lényegesen magasabb, mint a városfalakon belül, addig az első fertályban a legtöbb adó 10 forint (mindössze egy polgár fizet ennyit), a másodikban 12 (egy polgár), a harmadikban 11 (egy polgár), a negyedikben 10 forint (egy polgár), a belvárosban pedig 40 forintos adóval is találkozunk ; mellette még egy 28, két 20, négy 18, három 16 forintos stb. adóösszeg szerepel a kimutatásban. Ezek az adatok kétségtelenné teszik a belvárosi polgárságnak — amúgy is feltételezhető — anyagi és társadalmi előkelőségét. További, finomabb megfigyeléseket igénylő problémákra itt nem térhetünk ki. Am a gazdag anyag alapos és türelmes feldolgozásától sok érdekességet várhatunk. A városnak a vidékre gyakorolt felszívó hatása (falunevek a családnevekben) és az anyagi jólét, a nemzetiségi és a vagyonmegoszlás viszonya olyan kérdések, melyek beható (bár nem feltétlenül eredményes) vizsgálatára sehol oly bőséges anyag, mint Sopron városánál, nem adódik. A kötet méltó folytatása az eddig megjelent Házi-sorozatnak. Mindössze egy kifogást lehetne emelnünk, még pedig a kötethez csatolt kis szótárral szemben. Összeállítása igen ügyes gondolat volt, csupán azt nem értjük, mi célja volt H.-nak a szavak nagy részének közlésével. (Pl. : pfeiffer sipos, Breslau Boroszló, dachziegel tetőcserép, donum ajándék, dorn tövis, tür ajtó, leberwurst májashurka, lepus nyúl, mandel mandula, rauchfang kémény, reiss rizs, salzkammer sokamra, spinnerin fonónő stb., stb.) E közismert szavak helyett több hasznát vennők a régies írásmódot, különleges formát feltüntető szavak — hacsak hozzávetőleges •— jelentése megállapításának. Az utóbbi években a magyar helytörténetírás feltöretlen mezői-