Századok – 1936

Szemle - Mészáros Edmundus: Qua ratione Anonymus Hungarus in conscribendis Gestis suis Sacra Scriptura usus sit? Ism.: Szilágyi Loránd. 218

SZEMLE. 219 is termékenyítőleg hatottak. így Jakubovich Emil nagyérdemű munkásságán kívül, mely az Anonymus-kérdést XII. századi nyelv­történetünk prizmája elé állította oda, most ismét két különböző módszerű és felépítésű tanulmány igyekszik a legelső magyar krónika megértését a maga eredményeivel elősegíteni. F. tanulmánya szorosan csatlakozik a szerzőnek egy kevéssel előbb megjelent értekezéséhez (Magna Charta — Aranybulla. Szellemi érintkezések angolok és magyarok között III. Béla és II. Endre korában. Budapesti Szemle, 1934). A háttér : az új Alexandria, Páris a maga számtalan iskolájával és „natio"-jávai, melyek — iskolák és „nemzetek" egyaránt — a XII. század végére már egységes cso­porttá, „universitas"-szá kezdenek összeolvadni. Itt tanulnak a „négy nemzet" egyikét alkotva (e vonatkozásokra lásd: A. Budinszky: Die Universität Paris und die Fremden an derselben im Mittelalter. Berlin, 1876. 31—32. 1.) a legnyugatibb európai nemzet legkiválóbb fiai, mindazok, akik a XII—XIII. század fordulóján Anglia életé­ben, tudományban és politikában szerepet fognak játszani. S ide küldi a XII. század közepe óta a távoli Magyarország királya is a maga klerikusait, hogy azután tudásukat és tanácsaikat országa ügyeiben felhasználhassa. Az, hogy magyar scholasticusok Pári.sban olykor angol diákokkal is érintkeztek, idáig sem volt ismeretlen. Marczali 1878-ban a Történelmi Tárban (170—172. 1.) közölte az angol Walter Mapes feljegyzését, aki 1158 táján az angol Girardus la Pucelle iskolájában a „magyar Lukács"-csal (a feljegyzés idején már esztergomi érsek !) találkozott : „Vidi Parisiis Lucám Hun­garum in schola magistri Girardi Puella ..." S még régibb idő óta ismeretes az a levél, melyben István, a Saint Geneviève monostor apátja (1177—1192) III. Béla királyt Bethleem haláláról értesíti, „qui apud nos in domino requiescit . . . (et) in ecclesia nostra sepultus est" (Katona : Hist, critica IV. 241—243. 1.). Ezek a szórványos adatok most új megvilágítást nyernek s kapcsolatba kerülnek egy­mással F. azon megállapítása folytán, hogy a Saint Geneviève kolostor éppen az angolok „kedves coenobiuma" volt, mely szoros kapcsolatot tartott fenn St. Albans-szal, az angol szellemi élet egyik központjával. Legyen szabad ehhez hozzátennünk azt az érdekes adatot, hogy a párisi „facultas artium" négy nemzete : a francia, normann, pikárd és angol között, melyek mindegyike több, külön nemzetet foglalt magában, a magyar (a németekkel és szlávokkal együtt) a „Natio Anglicana"-hoz tartozott (Budinszky i. m. 32. 1.). Ezeket tudva, teljes érdeklődéssel fogadhatjuk F. érdekes fejtege­téseit, melyeket azon kérdésnek szentel, „vájjon a mi Anonymusunk miféle légkörben, micsoda hatások alá kerül párizsi iskoláztatása idején? . . . Hogy . . . amikor megírandó gestájához nemcsak ihletet nyert, de művészi formát is talált párisi olvasmányaiban, nem hozott-e magával mást is, írásművészeti mintán és koncepción kívül?" Szerző a kérdésre igennel felel. Részletes szerkezeti és stiláris elemzések után arra az eredményre jut, hogy a Gesta Ungarorum írója kétség­telenül ismerte korának leggazdagabb gesta-irodalmát : az angolt s ott legvalószínűbben a walesi származású Geoffrey of Monmouth (meghalt 1154-ben, mint St. Asaph püspöke) „História Regurn Britanniae" című mimkája lehetett mintaképe, melyet „а XII. század legnagyobb, hatásában is legkülönb irodalmi eseményének" tarthatunk s melynek ma 190 kézirata ismeretes, ebből 48 a XII. századból való. Geoffrey munkájának dátuma (1139-ben még csak egy része volt meg, befejeztetett 1147-ben) mindenesetre Anonymus korának meghatározásához is újabb adalékkal szolgálhat.

Next

/
Thumbnails
Contents