Századok – 1936

Szemle - Mészáros Edmundus: Qua ratione Anonymus Hungarus in conscribendis Gestis suis Sacra Scriptura usus sit? Ism.: Szilágyi Loránd. 218

218 SZEMLE. megjegyzése az 1916-i verduni és olaszországi offenzivára vonat­kozik : egymástól függetlenül indult mindkettő a biztos siker­telenség felé. A háború után Hitler óriási érdemének tudja be azt, hogy Németországot kiemelte a védtelenség állapotából. A világ­háború katasztrofális következményének tartja, hogy az európai faj uralma megtört az idegen világrészek fölött, bár a világ­politika központja még a brit birodalom. A mű képanyagánál a provenientia hiányos föltüntetését, térképanyagában az elnagyolást és itt-ott a fölületességet kifogásolhatjuk. Török Pál. Szemle. Ferenezi Sándor : Firtosvár aranyéremlelete. Odorheiu, 1934. 8°. 16 1. 1831-ben nagy fontosságú leletre bukkantak az udvarhely­megyei Firtosváralja község határában. Sorsa, mint annyi másé, az lett, hogy szétszóródott, egyes darabjai különböző magángyűjte­ményekbe kerültek. Elszomorító, hogy még az utolsó évtizedekben is nagyszámú érem kallódott el belőle, s ezekre nézve csak néhány megbízhatatlan irodalmi utalással rendelkezünk. F. már csak 16 dara­bot tudott feldolgozni, holott eredetileg a lelet kétségtelenül többszáz éremből állt. Az aranykincs hosszú időszakot ölel fel, II. Theodosius (407—450) korából származó veretektől kezdve egy 620—621-re datált éremig. F. történeti kommentárja nem elégít ki teljesen. Kétségtelen, hogy a leletet egyedül az avarokkal hozhatjuk össze­függésbe, s hogy a sorozat szoros összefüggése valamely népi konti­nuitást vagy közvetlen átvételt mutat. Viszont ezt a hunokon, onogur és egyéb nomád népeken keresztül vezetni kissé nehéz és nem éppen valószínű. Egyszerűbb magyarázat volna a gepidák hosszas erdélyi tartózkodása, amely településtörténeti hátteret adhatna az érem­leletnek. A mezőbándi sírmező tanúsága szerint — mint arra F. helyesen mutat rá — az avarok megjelenésével nem tűnik el egyszerre a gepida lakosság. Minthogy a gepidák megjelenése ezen a területen egybeesik a lelet legrégibb darabjainak keletkezési idejével, feltehető, hogy a kincs a szilágysomlyói mintájára (Alföldi) egy gepida családnál öröklődött apáról fiúra s azután került avar kézre, hogy még újabb bizánci érmekkel gazdagodjék. Eltekintve históriai bizonyító erejétől, a lelet egész sorát szolgáltatta az eddig ismeret­len típusoknak s így ismertetését nagy örömmel fogadhatjuk. Radnóti Aladár. Fest Sándor : Anonymus anjjol forrásai. (Kny. az Egyetemes Philologiai Közlöny 1935. évi 4—6. füzetéből. 8°. 21 .1.). —Eduardus Mészáros : Qua rationc Anonymus Hunffarus in conscribendis gestis suis Sacra Scriptura usus sit. Quinqueecclesiis, 1936. 8°. 38. 1. Néhány évvel ezelőtt régebbi történetírásunk egyik kimagasló alakja, az újabb generáció munkásságáról szólva, felemlítette, hogy még mindig túlságosan sok figyelem irányul a Névtelen jegyző felé. Bár az Ano­nymus-kérdést azóta sem tekinthetjük lezártnak, mégis kétségtelen, hogy e kérdéskomplexus újabb történetírásunknak sok hasznos ösztönzést adott, melyek a kérdés szűkebb keretein túl methodikailag is érdekes eredményekre vezettek, sőt nem egyszer a szorosabb értelemben vett történeti disciplinákon kívül más tudományágakra

Next

/
Thumbnails
Contents