Századok – 1936
Történeti irodalom - Müller K. A. von ld. Knaurs Weltgeschichte 214 - Rohden P. R. ld. Knaurs Weltgeschichte 214
216 TÖRTÉNETI IRODALOM. 216 (XIV. Lajos, Napoleon és a zsidó segéllyel győző demokraták köztársasága). Az angol világbirodalomban az alsó néprétegek, a középtengeri szellemnek megfelelő egyenlőséget hirdető munkáspárt tömegei gyorsan szaporodnak. Az orosz világbirodalom érdekében, a japániak ellen azért nem lép fel ma a népszövetség, hogy kegyelmi haladékot nyerjen tőlük ausztrálázsiai birtokai részére. A Nordlandnak (ez Németország) több Friihzeitje volt, az első az őskorba esik, a második Luther idejébe. E.-nél nem is fontos, hogy a világtörténelem minden zugába bevilágítson, Knaur világtörténelmémek írói a kétszeresnél nagyobb terjedelem dacára maguk vallják be, hogy ez a mindenre kitérjeszkedés az ő részükről is lehetetlen és már az előszó figyelmeztet, hogy a németség szempontja lesz döntő az anyag megválasztásában. Egész kultúrkörök estek ki emiatt. Szinte azt lehetne mondani, hogy helyesebb cím lett volna ,,a fehér faj története, különös tekintettel a németségre". A mű 50 ívén egybefoglalt világtörténelmet kapunk, utána két íven a szokásos időrendi mutató helyett a Historians history eljárására emlékeztetően a főbb dátumok országonként vannak felsorolva. Teljességet elérni természetesen így sem lehetett. A mű nem tagadja meg Hitlert, de sokkal higgadtabb E.-nél, itt-ott (a két munkát egymásután olvasva) szinte gúnyolódást érzünk E. tanaival szemben. K. Haushofer ír a világtörténelem térpolitikai alapjairól. Planetaris és helyi nagyhatalmakat különböztet meg, rámutat arra, hogy a világot megtagadó szellemi irányoknak is van térpolitikai hatásuk. A mohamedánizmussal kapcsolatban megemlíti egy indiai mohamedán tudós felfogását, amely szerint a világtörténelem haladását három esemény akadályozta : Poitiers-732-ben, Bécs védelme 1683-ban és Clive győzelme Plasseynél. Ratzelt követve szól a természetes egységekről, ezek közt nyomatékosan emeli ki Magyarországot, amely „mostani csonkítottságában kétszeresen logikátlan hatású". Elsőrangú az őstörténet B. v. Richthofen tollából. Hangsúlyozza, hogy az őstörténetben csak szakembereknek szabad dolgozniok, szakmúzeumba kell elhelyezni minden leletet, mert minden lelet — unikum. E.-hez. hasonlóan helyteleníti a közmondásossá 1794 óta vált „vandalizmus" szó használatát. Amint v. Richthofennél elfogadjuk, hogy nemzeti-szociálista elv a közjó előtérbe helyezése, anélkül, hogy ezt az elvet a legtávolabbról is kizárólagosan a nemzeti szocializmus tulajdonának ismerhetnők el, úgy E. Stiernél is helyesnek fogadjuk el, anélkül, hogy kizárólag az ókori történelemkutatás tulajdonának tekintenők a minden megírott, minden alakított : költészet, képzőművészeti alkotás, város- és templomalaprajz, bölcsészeti és teológiai iratok, fegyverek, eszközök, érmek és pénzek felhasználását. W. Schubartnak kitűnően sikerült a római birodalom tarka népegyvelegében a városiasodás rajza. E.-tel ellentétben vallásostisztelettel írja le Krisztus megjelenését. W. Webernél feltűnőbbé kezd válni az egyetemes történelem tömegének lenyűgöző volta :
