Századok – 1936
Történeti irodalom - Müller K. A. von ld. Knaurs Weltgeschichte 214 - Rohden P. R. ld. Knaurs Weltgeschichte 214
214 TÖRTÉNETI IRODALOM. 214 bizarrnak látszik is, e köztársaság arisztokratikus államhatalom volt, melyet ugyanazon nagykultúrájú nemesi családok leszármazottai tartottak váltakozva kezükben, akik az ellentétes kormányzási elvek, a tradíció és improvizáció állandóan kiegyenlítő alkalmazásával vitték a köztársaság ügyeit. Majdnem korlátlan hatalmuk mellett a dogé méltóságos állami bábbá süllyedt, aki előtt mindenki földig hajolt, de akitől senki sem tartott. Mikor azonban a XVIII. század vége felé e családok utódaiban a kormányzás művészetének koncepciózus gyakorlására való képesség elhalóban volt, kezük alatt nyers rendőri állammá süllyedt a nagymultú város. Ekkor már nem tudtak ellenállni az olasz nemzeti egység elsöprő áramának, a köztársaság függetlensége pedig áldozatul esett Napoleon erőszakos politikájának. K. az események kitűnő előadását a források kritikai felsorolásával és csoportosításával, továbbá egy név- és tárgymutatóval egészíti ki, amivel mind a kutató, mind az olvasó igényeit teljesen kielégítheti. Jánossy Dénes (Bécs). Erbt, Wilhelm : Weltgeschichte auf rassischer Grundlage. II., bis zur Gegenwart geführte Auflage. Leipzig, 1934. Armanen-Verlag. 8°. VIII + 360 1., 16 tábla. — Knaurs Weltgeschichte von der Urzeit bis zur Gegenwart. Herausgegeben von K. A. von Müller und P. R, Rohden. Berlin, 1935. 8°. 884 1., 520 kép, 7 színes tábla és 52 térkép. Erbt világtörténelme csaknem egyidős a Hitler-mozgalommal (első kiadása 1924-ben jelent meg). Előszavában Hitlert idézi : a jövőnek és saját népfajunk megmaradásának tanítómestere a faji alapon megírt világtörténelem. Szerinte a tudománynak nem szabad elfogulatlannak lennie, ez a fölvilágosodás korának zsidó csalása ; magáért való igazság nincsen, csak kutatás és szemlélet van egy fajnak vagy fajkeveréknek szemszögéből (291., 353. 1.). Világszemléletének alapjául H. F. K. Günther és L. F. Clausz művei szolgálnak. Günther a nordicus (régebben talán germánt mondtunk volna ehelyett) fajt tartja a legkiválóbbnak ; ha másjellegű népek közt akad kiválóság, mint pl. Jézus és Napoleon, azt megteszi nordicusnak. Ez a nordicus faj örökös balsors ellen küzd. Spanyolországban költők tanúsága szerint még a XVI. században a szőke, magas faj volt a szépségideál (mennyivel szemléltetőbb lett volna festőkre hivatkozni, ha ezek Murillóval az élükön nem a sötét arcot, szemet és hajat örökítették volna meg Madonnáik és szentjeik képein 1), ezt az inkvizíció pusztította ki: évente átlag 100 ember (túlnyomólag nordicus) esett áldozatul a XVI—XVIII. század folyamán. Azt hiszem, hogy az utolsók közt volnék az inkvizíció védelmezői között, de a nordicus faj kiirtását Spanyolországban hogyan tulajdonítsam az inkvizíciónak, mikor az elsősorban a zsidók és a mohamedán mórok ellen irányult ? E. azonban nyugodtan követi Günthert a hasonló szilárdságú megállapítások terén, s pl. nyugodtan állítja, hogy a Franciaországból kiüldözött hugenották és a forradalom ellenzői nordicusok voltak. Beállítottsága katolikus-ellenes :
