Századok – 1936

Történeti irodalom - Kretschmayr Heinrich: Geschichte von Venedig; III. ism.: Jánossy Dénes. 212

TÖBTÉNETI IRODALOM. 213 К. kiváló történetírói érzékére vall az események összefüggésének felismerése, magas nézőpontból való értékelése. Biztos kézzel ecseteli a velencei köztársaság pusztulását, azzal a tiszta ítélőképességgel, mely hosszú irodalmi munkásságát, különösen az „Österreichische Zentralverwaltung"-naк К. szerkesztésében megjelent köteteit jellemzi. Német íróknál szokatlanul élvezetes nyelven ismerteti velünk а XVI. századbeli Velence diplomáciai művészetét, fejti ki az általa követett egyensúly-politika elméletét, mely később Európának egyik alappillérévé vált. A „bilancia" politikájának egyedüli indítóoka pedig nem volt más, mint a köztársaságnak az a törekvése, hogy virágzása korában szerzett birtokait megőrizhesse és nagyhatalomból középállammá süllyedt pozícióját megtarthassa. Ez azonban semmikép sem jelentett passzivitást, mert Francia-, Angol-, Spanyolországgal és Ausztriával szemben derekasan megállta a helyét, súlyos egyházpolitikai harcokat vívott meg, Kréta szigetéért 1645—1669-ig Törökországgal egymagában viaskodott. Éppen ilyen kitartóan küzdött bomladozó keleti kereskedelmének megmentéséért, melynek kapui Alexandria, Haleb-Aleppo és Konstantinápoly voltak. De az Indiába vezető közvetlen tengeri út felfedezése, Egyiptomnak az ozmán hatalom által való megszállása, a nyugati államoknak, főleg Angliának és Spanyolországnak gyilkos konkurrenciája alapjaiban rendítették meg a velencei világkereskedelem addigi monopolisztikus helyzetét. Ehhez járult hajóépítési technikájának visszaesése, bankjainak bukása a köztársaság fokozott pénzszükségletei folytán, a Kelettel szemben állandóan emelkedő passzív fizetési mérlege, minek folytán elkerülhetetlenné vált, hogy világkereskedelme lassanként földközitengeri belső kereskedelemmé zsugorodjék össze. Bár a tanács széles látókörű tagjai a gazdasági összeomlás feltartóztatására tervet terv után eszeltek ki — még a szuezi földszoros átvágásának gondolatával is foglalkoztak, — a portugáloknak az indusok felett 1509-ben Diuban aratott győzelmén és annak a köztársaság keleti kereskedelmére való visszahatásán többé változtatni nem tudtak. A folyton erősödő nyugati konkurrencia folytán nem sok siker kísérte azt a törekvésüket sem, hogy az ipart és kereskedelmet Velence gazdasági hatalmának megszilárdítására fellendítsék. Mindamellett sikerült a hanyatlást időről-időre megállítani útjában és a tudományos és művészi életnek olyan csodálatos termékeit produkálni, melyek európai vonatkozásban is örökemlékűekké váltak. Rendkívül élvezetesek K. fejtegetései Sansovino, Giorgione, Tizian, Palma művészi jelentőségéről, a velencei építészet műremekeiről, melyek a gazdasági hanyatlás közepette is az egyik legelőkelőbb helyet biztosították a városnak az európai kultúrközpontok sorában. Ami pedig a legcsodálatosabb, az anyagi és szellemi erők e káprázatos megnyilvánulásait egy alapjában véve erőskezű, de zavaros kompetenciái miatt kaleidoszkópszerű közigazgatási szervezet alatt sikerült Velencének a világ elé tárni. Akármennyire