Századok – 1936

Történeti irodalom - Kretschmayr Heinrich: Geschichte von Venedig; III. ism.: Jánossy Dénes. 212

212 TÖRTÉNETI IRODALOM. 212 minőségi meghatározásainak során avatott szakértőnek bizonyul, a magyar tudományosság részéről teljes elismerés és a jövőre nézve fokozott figyelem illeti meg. Mindössze azt kifogásolhatjuk, hogy közleményeit túlzsúfolja puszta magyarázat és utalás helyett számban és terjedelemben egyaránt már-már öncéllá szélesedő s nem is mindig pontos jegyzetekkel. A Sz. Mihálytemplom monográfiájában többnyire az osztrák Kunsttopographie-ra való hivatkozások hibásak — a jelzett helyen hiába keressük a hivatkozott adatot vagy emléket —, egyéb cikkeiben néha a számozás siklik ki s így a helyes idézetet csak fáradságos módon lehet megtalálni stb. Egyébként pedig a folytonos hivatkozás az előadás folyamatosságát bontja meg s az olvasást igen fárasztóvá teszi. B. Erdélyben élve közvetlen megfigyelője a hivatalos körök művészetszemléletének és művészetpolitikájának is. Ez késztette arra, hogy egyik legutóbbi cikkében a magyarságnak Erdély művészetében vitt szerepét megvilágítsa s néhány türelmetlen és egyoldalú vélekedést a higgadt és komoly érvelés eszközeivel kellő mértékre szállítson alá. E cikkében nemcsak a hazai irodalomnak teljes ismeretéről tesz tanúságot, de felvonultatja a külföldi példákból és irodalomból meríthető összes meggyőző érveket is és bebizonyítja •— még pedig a román művészettörténeti irodalomból -— hogy, ha teret és jogot engedünk az erdélyi magyar művészet felelőtlen alábecsülésének és elsikkasztásának, akkor román művészetről sem beszélhetünk, nemcsak Erdélyben, hanem magában az ókirályságban sem. Kampis Antal. Kretschmayr, Heinrich : Geschichte von Venedig. III. Band. Der Niedergang. (Allgemeine Staatengeschichte. I. Abteilung : Geschichte der europäischen Staaten, hrsg. v. A. H. L. Heeren, P. A. Ukert, W. v. Giesebrecht, K. Lamprecht, H. Oncken. XXXV.) Stuttgart, 1934. F. A. Perthes. 8°. XV + 687 1. E kötet pompás záróköve annak a hatalmas szintézisnek, melyet К. eddigi két kötetében (I. k. —1205. Gotha, 1905.; II. к. — 1516. Gotha, 1920.) Velencének, ennek a rendkívüli államalakulatnak életrajzával alkotott. Nemcsak tartalmánál, de létre jőve telének körülményeinél fogva is valóságos irodalmi esemény. Kézirata már nyomdára készen állt, mikor a sok évi fáradságos munka eredménye az 1927júliusl5.-ibécsi kommunista lázadás alkalmával az igazságügyi palotában az összes jegyzetekkel együtt lángok martaléka lett. De a tudós szerző vasszorgalma még e teljesen szokatlan akadályt is legyőzte és hat év kitartó munkájával, az olasz és osztrák kormányok, a bécsi Tud. Akadémia, valamint a német Notgemeinschaft támogatásával e kötetet újra megírta. Aki levéltárakban, könyvtárakban maga is kutatott, hogy egy tudományos munka felépítéséhez szükséges köveket összehordja, csak az képes igazán értékelni K. munkabírását, munkájába vetett mélységes hitét, mely képessé tette őt arra, hogy művének befejezése végett az adatgyűjtésnek ezt a fáradságos útvesztőjét a tudós heroizmusával újra végigvándorolja.