Századok – 1936

Történeti irodalom - Biró József: Magyar művészet és erdélyi művészet. Ism.: Kampis Antal. 207

TÖRTÉNETI IRODALOM. 211 telen hitelességű Maulpertsch-oltárkép, mely a három királyok imádását ábrázolja s egyike a mester legkorábbi, 1750. előtt készült műveinek. Szobrászokon és festőkön kívül B. felsorolja az ötvösmestereket is, kik a templom számára munkálkodtak. Közülök legérdekesebb két név Gyulai Lászlóé és Szakái Jánosé, akik mint unitárius vallású magyar ötvösmesterek kerültek összeköttetésbe aSzt. Mihály-templom plébánosával. Közös művük a nagy szentségmutató, egyike Erdély legjelentékenyebb XVIII. századi ötvösműveinek. Jóllehet B. csak a Szt. Mihály-templom bárok emlékeivel foglalkozik egész részletességgel, gondja van arra is, hogy Kolozsvár többi olyan emléke, mely valami módon kapcsolatba hozható a templom mestereivel, vagy valamely emlékével, ne maradjon említetlenül. így a kötet tulaj dóképpen kis kolozsvári monográfiává bővül, mely a város egész barok-kori művészetéről is valamelyes képet ad, hiszen — mint B. adataiból kiderül — a város két legfoglalkoztatottabb mestere épen Nachtigall és Schuchbauer volt, kik nemcsak Kolozsvárt, hanem a kolozsvári főurak meghívására a környező helységekben is dolgoztak. így Schuchbauer volt az ékesítője, talán építője is a marosvásárhelyi Toldalaghy-háznak, míg Nachtigall a bonchidai Bánffy-kastély szobrászati díszítésében vette ki részét. В. a középkori eredetű s eredetileg vár szerepét betöltő bonchidai Bánffy-kastély egész történetét végigkíséri. Igyekszik megállapítani a Bánffy-család egyes tagjainak a szerepét a különböző korokban s nem egységes tervek szerint készült épületszárnyak tömkelegében. Ismét levéltári kutatásai szolgáltatják az alapot ehhez a szaporátlan munkához is s a kastélyról készült régi felvételek, alaprajzok, homlokzati rajzok és festmények pontos kronológiai rendbe szedése árán sikerül is a kastély egyes építési periódusait meghatároznia. Dolgozatának legfontosabb része természetesen itt is a XVIII. század: bár a kétségtelenül bécsi tervek után készült istálló és előudvar építőmesterét nem is sikerült egyelőre meghatároznia, Blaumann és Nachtigall János tevékenységét viszont bőségesen kimutatja. Előbbi az udvari homlokzat portáléját építette, utóbbit a kastély szoborgalériájának jelentékeny része vallja mesterének. A XIX. század átalakításai is helyet kaptak a monográfiában s megtaláljuk az el nem készült tervekre való utalásokat is. Egész sor ismert és ismeretlen építész és mesterember neve szerepel a XVIII. és a XIX. század építkezéseinek, átalakításainak és tervezgetéseinek a során, különösebben jelentékeny azonban nem található közöttük. Legfeljebb az igen érdekes és a historizmus szellemét képviselő Kagerbauer Antal válik ki, aki a kastély nyugati szárnyát átépítve, azt gótikus ízlésű homlokzattal látta el. Ha B. fentebb ismertetett munkásságán végigtekintünk, kitűnik, hogy a szerzőt, ki a fáradságos levéltári kutatáson túl a művészettörténet újabb fegyvereit is sikerrel és készültséggel forgatja s közleményeiben leírásainak, esztétikai fejtegetéseinek, 14*