Századok – 1936

Történeti irodalom - Biró József: Magyar művészet és erdélyi művészet. Ism.: Kampis Antal. 207

TÖRTÉNETI IRODALOM. 209 nájának, az Orsolya-apácák építkezéseinek s a református templom építésének részletes rajza után B. röviden összefoglalja a XIX. század elejének építészi tevékenységét is. Ekkor már megcsappant az építkezési kedv s csupán Lajcsák püspök bőkezűsége foglalkoztatta Barthel György építőmestert, aki a kapucinusok kolostorát és templomát s a Kálvária-hegyi kápolnát emelte a század 30-as éveiben. B. az építéstörténet kapcsán nem hagyta figyelmen kívül azokat a mestereket sem, akik a belső díszítésben, oltárok, faragott padok, képek, szobrok és falfestmények készítésében vettek részt és kiegészítő, helyesbítő adatokon kívül jócskán találunk új mesterneveket is. Hogy ezek a nevek azután nem olyan színvonalas művek jelzésére szolgálnak, melyek további és távolabbi érdeklődésre is igényt tarthatnának, az már nem a monografus hibája. Nagy kár azonban, hogy a könyvből kimaradt egy összefoglaló fejezet: a^ püspök-mecénások közelebbi portréja s a város általános rajza. Érdekes lett volna pl. a székesegyház orgonájával kapcsolatban az építő s az aranyozó neve mellett azt is megemlíteni, hogy ezen az orgonán hosszú éveken keresztül a német későbarok muzsikának újabban nagyon méltányolt mestere, Ditters von Dittersdorff játszott, akinek a váradi évek után készült szerzeményein nagyon is megérzik a magyar népi és műzene serkentő hatása. Nagyvárad után B. Kolozsvár bárok műemlékeinek kutatását tűzte célként maga elé. Mindjárt első dolgozata igen jelentékeny emlék körül oszlatta el a homályt és helyezte azt a legtisztább világosságba. Mert bár a kolozsvári Bánffy-palota mint egyik legszebb és legfontosabb erdélyi bárok épület már régóta foglalkoztatta a kutatókat, építési idejére és mesterére vonatkozóan biztosat csak B. dolgozatából tudtunk meg. Ezek szerint a XVII. század végére, majd a XVIII. század elejére datált és ismeretlen mestertől származtatott palota 1774-től 1785-ig épült s mestere az eddig ismeretlen Johann Eberhard Blaumann nagyszebeni városi építőmester volt, aki éppen e palota építésének kapcsán a Bánffvak építésze lett s városi havatalát veszni hagyta. A palota építéstörténetének kapcsán alkalma nyílik B.-nak arra, hogy a kolozsvári minorita-templom homlokzatának és 'ornyának felépítését is Blaumannak tulajdonítsa. Az az adat, amelyre В. a maga állítását alapozza, kétségtelen hitelességű, csak nem derül ki belőle, hogy Blaumannak a közreműködése milyen mértékű és milyen természetű volt az újjáépítés alkalmával. Nem valószínű, hogy az összeomlott torony a felépített homlokzatot olyan mértékben tönkretette volna, hogy azt alapjaiból esetleg az eredeti koncepciót megváltoztatva kellett újra építeni, mert ehhez semmi esetre sem lett volna elég a királynő által adományozott összeg : 7000 forint. A kolozsvári minorita-templom tulajdonképeni tervezője és építője nem is Blaumann volt. hanem az a pallérmester, akivel a minorita atyák a következő módon Századok. 1936. IV—VI. 14