Századok – 1936
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37
PANNÓNIA RÓMAISÁG ÁN AK KIALAKULÁSA. 9 zású, sajátos eszmevilágból fakadó megnyilvánulása, mely, ha nem is jár klasszikus magaslaton, de jól jellemzi e tömeg egyéniségét. Illyricum népei nem utolsó sorban annak köszönhették történelmi jelentőségüket, hogy a római civilizációt át tudták venni úgy, hogy a saját multjuktól se szakadjanak el végképen. Hiába terjed el már az I. században mindenütt a latin feliratú és itáliai mintájú sírkövek állítása, a temetési ritus sokáig megmarad az ősi hagyomány szerint : az égetett halomsírok a noricum—pannóniai határvidékeken, a korai császárkorban máshol szokatlan csontváztemetkezés kelta tradíciójának folytonossága Stájerországban, a keletpannoniai kocsitemetkezések költséges rítusa,1 vagy pl. a kathedrán trónoló halott képe, amint szekéren viszik másvilági útjára, amely oly sokszor látható a pannóniai sírköveken stb., megannyi bizonyítéka a saját régi tradíció továbbélésének. Ez a jellegzetes ragaszkodás nemcsak azért volt lehetséges, mert a néptörzsek nem szakadtak el a honi talajtól, hanem főleg azért, mert körülöttük számos rokonfajú nép élt, amelyek a mieinknél még erősebb romanizációjuk dacára sem vesztették el nemzeti vonásaikat. Elsősorban az északitáliai illyr és kelta lakosság, valamint a franciaországi keltaság adták meg azt a tágabb keretet, amelybe a mi népeink származásuk, multjuk és műveltségük révén beletartoztak. Ök tehát annak a kelta kultúrájú, indogermán népektől lakott territóriumnak keleti tagját alkották, amely a római birodalom világot átívelő hídjának egyik legszilárdabb pillére volt a császárkoron át. Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy miképen jelentkezik ennek a nagyobb egységnek tükröződése a Dunánál a szellemi s a materiális élet terén egyaránt. Nem kell bővebben kifejtenem, hogy a nyelvi közösség mily erős kapcsot teremtett a dunai és póvidéki illyrek, dunai és nyugati kelták között. Természetesnek fogja találni mindenki azt is, hogy a kelta iparművészet — főleg fémművesség — császárkori másodvirágzása nálunk is dúsan 1 O. Menghin : Zur Kenntnis der früh-kaiserzeitlichen Hügelgräber im noriseh-pannonischen Grenzgebiet (Festschrift für O. Redlich. 1928.). — A. Barb, Bargenland 2, 1929. 148. 1. — W. Kubitschek, Jahrb. für Altertumskunde 5, 1911. 234. 1. — Arch. Ért. 1904. 246. sköv., 437. 1. (Szilas-Balhás). — W. Schmid : Flavia Solva, 1915. 49.1. (52. kép) és Jahreshefte 25, 1929. Beibl. 138. sköv. 1. •— A kocsitemetkezésekről 1. cikkemet az Arch. Ért. 1935—1936. évi kötetében. —- A sírkövek kocsijeleneteit illetőleg Schober i. m. 202. sköv. 1. tévesen ellenkezik B. Schröderrel.
