Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

200 RÉVÉSZ IMRE. és elvetélve, még mindig lehetséges volt ; sőt, láttuk, még 120 év múlva is, az Órás-féle mozgalomban, fellép egy miniatűr utánképzése. A derék Prépostvári kapitány bizonyára elveti kissé a sulykot (saját érdeméről lévén szó) akkor, amikor a mozgalmat oly veszedelmesnek festi, hogy ha Karácsony még egy hétig el és uralkodik, az ország belepusztult volna — de hogy a mozgalom kedvezőbb folyása esetén a sok ezernyi fanatizált tömeg Debrecennek és a Tiszántúlnak a képét mind vallásilag, mind politikailag több-kevesebb időre erősen megváltoztatta volna, magából Debrecenből magyar Genf helyett talán magyar Münstert csinált volna : azt minden erőltetés nélkül el lehet képzelni. Csak Méliusznál kevésbbé kemény- és szilárd lelki vezetőnek kellett volna a debreceni egyház élén állania ; csak a Debrecen-környéki királyi és erdélyi haderőknek kellett volna a törökre vagy egymásra tekintettel, valamivel szenvedőlegesebben viselkedniök ; vagy csak Erdélyben kellett volna, — János Zsigmond továbbélésével vagy hasonló szellemű utód trónraültetésével — a már nagy arányokban megindult rajongásnak minden fékét elveszítenie : s akkor Karácsony György neve, melyről ma jóformán hallgat történettudatunk és történetírásunk, talán nagyobb, tragikusabban sötétlő és izzó betűkkel volna beleírva magyar történelmünkbe, mint Dózsa Györgyé.1 A fekete ember hadának és hada bukásának ezt a jelentőségét, amint láttuk, az egykorú és közeikorú történetírók is átérezték annyira-amennyire : hiszen részletes följegyzéseket szenteltek neki, gondosan válogatván, amennyire tőlük telt, a szállongó emlékezések és híresztelések között, bár, úgylátszik. abban a helyzetben egyikük sem volt, hogy a dolgoknak magában Debrecenben vagy legalább is hiteles debreceni értesülésekből járjon pontosan a végére. Vallási megítélése tekintetében valamennyien zavarban voltak : nem tudták hová tenni, tapasztalatuk és tudásuk körébe olyanféle vallási típus, aminő az övé volt, nem igen esett, az anabap-1 Arról azonban, hogy a fekete ember hada a papsággal és a földesurakkal szemben is forradalmilag lépett volna föl : eddigi tudásom szerint nyiltan csak egy ismeretlen eredetű, de mindenesetre 1632 előttről való krónikás feljegyzés szól, a következőképen : „1569. Koragyon [!] György az Nírségen paraszt hadat támasztar az papokat és nömösséget levágatá, végre ő maga is rútul vesze. — 1570. Az fekete embernek hada megveretik Dája [!] Szentmiklós alatt." (Történelmi Tár 1891. 70. 1.). В följegyzés értékét azonban már maga az az egy tény is bizonytalanná teszi, hogy még az sem tűnik ki belőle, tudta-e szerzője, hogy Karácsony György meg a fekete ember azonegy személy.