Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

198 RÉVÉSZ IMRE. amelyekben bő alkalma nyílt az antitrinitárius tévelygés anabaptista oldalára s az ebből következő eschatologikus társadalmi forrongásra is rámutatni -— de ezt egyetlen egy esetben sem cselekszi meg. Nem cselekszi a Karácsony-féle had összeomlásának nyarán tartott csengeri zsinat irataiban és azoknak János Zsigmondhoz intézett ajánlólevelében,1 holott ekkor a közvetlenül megelőzőleg lefolyt izgalmas események hatása alatt különös nyomatékkal mutathatott volna rá a szentháromságtagadó rajongás társadalmi következményeire. Nem cselekszi még az egy esztendő múlva Báthory Miklóshoz írott ajánlólevelében sem,2

pedig Báthorynak a fekete ember dolgaihoz és végéhez minden bizonnyal sok köze volt.3

De amiképen a fekete embert először, úgy látszik, nem rossz szemmel néző ecsedi kapitányt és országbíró-főispánt, úgy méginkább Debrecen városát és egyházát is — ahol a lappangó évtizedes antitrinitárius-anabaptista magvetés egyszerre egy zavaros népmozgalomban szökkent szárba — nagyon kellemetlenül érintette volna a debreceni próféta dolgainak a nyilvánosság előtt való szellőztetése (hiszen Méliusz a Theses-t is kinyomatásra szánta, sőt kinyomatta). Debrecenről, kivált az ország nyugati felében, bizonyára nemcsak az egy Istvánffy gondolkozott úgy, hogy oda „egybe szokott folyni mindenféle hasznos és rút dolog" ; római katolikus és luther-hitű magyarok egyaránt kevés bizalommal tekintettek a hírhedt sacramentarius fészek felé. S mivel más részről a fejlett kereskedelmi kapcsolatok fenntartása végett, de nagyon sokszor politikai okokból is, Debrecennek állandóan nagy gondot kellett fordítania a habsburgi országféllel való jó viszony ápolására, amihez jó hírének fenntartása is hozzátartozott : érthető és még csak rossz néven sem vehető, hogy sem a város hivatalos vezetősége, sem szellemi feje, Méliusz Péter, nem iparkodott a közemlékezetben megrögzíteni a fekete emberrel kapcsolatos debreceni eseményeket, sőt valószínűleg, ha csak rajtuk állott volna, nyomtalanul ki is törölték volna onnan azokat. Ha nem éppen Debrecenben és környékén esik a dolog, akkor Méliusz nagyon valószínűleg diadalmasan aknázta volna ki unitáriusellenes polémiája céljaira : akkor a fekete ember katasztrófáját alighanem még nagyobb elégtétellel sietett volna világgá hirdetni, mint amilyennel lengyel barátjának és dogmatikai bajtársának, Thretius (Threck) Kristófnak 1 Kiss A. i. m. 654. sköv. 1. 2 Theses contra anathemata et catharmata i. h. 3 A Prépostvári emlegette „comes Nicolaus" is csak ő lehetett !