Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 193 ,,quam magnum damnum est tibi, vir praestantissime, perire."1 Barius példája, meg aztán a fekete ember hadának a törökökön aratott győzelméről szóló álhír határtalanná fokozza a helyőrség izgalmát : ,,az székháznál . . . Jézust kiáltottak és az kapitánhoz futottak az várba, ott nagy csudával és devotióval mondták meg neki, kérték, hogy tovább ne tartóztassa őket, ha ő maga nem akar velek lenni. Az kapitán mondta, hogy nem igaz hír, várjanak csak az egy napot ; ha bizonyosban megérti, ő is elmegyen másnap velek. Onnét az prédikátorra. Valentinus Hellopeusra mentek, annak exprobrálták, hogy méltatlan szóllott reája : Isten embere, nem hitető volna, ilyen csudát mívelt volna. Azért - aztán ne káromlaná, hanem velek együtt Istent dicsérné, ki az szegény magyar nemzetnek második Moysest támasztott volna. Az prédikátor mégis constanter asseverálta, hogy nem igaz ember, ne higyjenek neki. Az hírbe sem volna semmi, kit csak másodnapon is meghallanának. Ha igazságnak úgy hinnének, mint az hamis hírnek és az Isten igéjére így megtérnének, és ilyen töredelmessé, áhítatossá és jámborrá lennének, bátor elhinnék, hogy Isten megszabadítaná országunkat etc. De az sokaság ugyan az ő opiniójában maradván, készültek, rakodtak."2 A kapitány próbált volna ugyan keményen föllépni velük szemben — a főkolomposokat tömlöcöztette — de talán ezzel is csak olajat önt vala a tűzre, 1 M. Tört. Emi. u. o. 454—455. 1. — Szederkényi N. (Heves vármegye története II. Eger, 1890. 253. 1.) kétségbevonja, hogy Barius ,,e vitéz és világlátott katona" (világlátottnak talán azért mondja, mert u. o. említi, hogy Barius Forgách Simontól levelet vitt Verancsicsnak, aki erre 1568 június 11-én Konstantinápolyból visszatérése idején válaszolt) tényleg kiment volna a fekete ember hadseregébe : de ez Brutus, Istvánffy és Forgách Simon egyértelmű följegyzésével szemben gyönge alap a kételkedésre. Sőt, ha csakugyan „világlátott" ember volt, még inkább fel lehet tételezni, hogy fogékonnyá vált bizonyos rajongó nézetek és várakozások iránt. 2 M. T. Emi. u. o. 454. 1. — Szikszai Hellopoeus Bálint, műveinek ama lapjain, ahol egri prédikátorságával foglalkozik (Az My Keresztieni Hitoenknek es Vallasonknak Három fue Articulussarol . . . való koenueczke. Debrecen, 1574. R. M. К. I. 100. -— De Sacramentis in Genere . . . Genf, 1585. R. M. K. III. 742. — Az egri keresztien ania szent egi haznak . . . tanusagara irattatot rövid Cataechismus. Debrecen, 1587. R. M. К. I. 220 ; Id. e művek ajánlásait), nem tesz erről az eseményről említést, legfeljebb céloz rá, amikor lelkipásztorságának sok küzdelméről, az „ördögnek rostájáról", holmi „tudatlan szamároknak, és tunya heréknek, és irégyeknek" szájok bédugattatásáról stb. beszél. De ezek a célzások is inkább a káptalannal mog a lutheránus Ungnad Kristóffal való viaskodásaira vonatkozhatnak, amelyekről a „De Sacramentis . . ." Bezához írt ajánlásában kifejezetten is megemlékezik. Századok. 1П36. IV-VI. 13