Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

190 RÉVÉSZ IMRE. egyedül az Istenbe vetniök. öt, mondá, Istentől küldött jó szellemek sugalmazzák, tanácsolják minden lépésében : innen meríti azt a bizonyosságot, bogy a törökön kicsiny sereggel is közelesen győzelmet fog aratni ; fegyvertelenül, a puszta rettentés erejével fogják bevenni ő és hívei a török várakat.1 Szegény parasztemberekből álló kis csapat kíséretében jelenik meg Debrecenben, ahová Istvánffy jellemző ítélete szerint :

,cuncta tarn utilia, quam foeda confluere soient".2 Hogy a római katolikus irányban erősen elfogult Istvánffynak ez az éles kiszólása alighanem Debrecen vallási viszonyaival s az 1560—70-es években lefolyt lelki izgalmaival kapcsolatos, arra némi utalást abban is érezhetünk, amikor a fekete emberről még ugyanabban a mondatban megállapítja, hogy ,,damnatis variarum sectarum opinionibus imbutus" volt. A kettő közül egyik sem teljesen világos beszéd s ez bajosan magyarázható onnan, hogy Istvánffy szándékosan nem akart volna pontosabb adatokkal szolgálni akár Debrecen .,rútságaira", akár a fekete ember szektárius nézeteire vonatkozóan ; sokkal inkább az lehet a helyzet, hogy mindkettőre nézve már neki magának is csak homályos értesülései voltak s többet nem akart mondani annál, amit ezek alapján mondhatott. Debrecenben tanyát üt a fekete ember valami kunyhóban s ott tartja szóval a hozzá egyre nagyobb számban gyülekezőket, akiknek száma, csodálatos beszédeinek és szent életének hatása alatt, utoljára annyira megnövekszik, hogy a városon kívül kell tábort ütniök. Ez a tábor 5—10.000 emberre (Brutus és Szamosközy szerint csak kétezerre) nő : a próféta azonban nem erősíti meg, még őröket sem állít fel körülötte, annyira kizárólag Isten segítségében bízik. A tábor igazi hívőközösség, Isten harcoló egyházának képe akar lenni ; a fekete ember külön szertartással — félig a papszentelésre, félig a lovaggá avatásra emlékeztetőn — veszi fel bele katonáit : kezét fejükre veti, hajukat gyengéden meghúzza, még nyakon is legyinti őket. 1 A török felett aratandó csodás, természetfölötti jellegű győzelmek reménysége akkor már közel félszázada foglalkoztatta az oszmántól való félelem hatása alatt keletkezett, főképen német, apokaliptikus jellegű irodalmat. V. ö. B. Ebermann : Die Türkenfurcht. 56. skk. 1. — Viszont az a gondolat, hogy a török felett ilyen csodaszerűen döntő győzelmet csak az egyének és a népek igaz megtérésének, teljes hitbeli és erkölcsi megtisztulásának föltételével lehet aratni, közös a reformátori és a nemreformátori protestantizmussal, sőt az egyidejű római katolicizmussal is és már akkor félszázada visszhangozza a protestáns-római polemizálás külföldön is, hazánkban is. 2 I. m. 322. 1.