Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

\ DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 191 Azután fiainak vagy testvéreinek szólítja őket, tőlük pedig atyának hívattatja magát. Napjában háromszor ütteti meg a dobot könyörgésre : ekkor mindenkinek térdre kell borulnia s a Miatyánkkal hívni az Urat segítségül. Táborában nem tűr civódást és ocsmány beszédet. Ezzel nemcsak a debreceni polgárság bizalmát nyeri meg annyira, hogy egyenesen kezeseiül ajánlkoznak a gyanakvó ecsedi és szatmári kapitányok előtt, de utóbb még ezek maguk is, Báthory Miklós1 és Teuffenbach Kristóf, úgy találják, hogy a szent ember politikai szempontból is megbízható és seregét a török elleni vállalatra, vagy legalább az erdélyi szomszédság sakkban tartására alkalmasnak gondolják. Híre egyre messzebb terjed s természetesen egyre csodásabb arányokban nőtteti meg alakját és képességeit : beszélik, hogy betegeket gyógyít — mi végre még az ország másik feléből is felkeresik — s a saját maguk költségén vitézkedő katonáit néha „csodásan" előteremtett élelmiszerekkel táplálja (amelyeket ugyan a szkeptikus Brutus szerint alighanem rablásból szerzett össze). A „második Mózes, Gedeon, Józsua és Makkabeus" az 1569-ik év telének közeledtével feloszlatja táborát, de azzal a nagy bíztatással, hogy a következő év tavaszán döntő támadásra fognak indulni a török ellen. A kritikus 1570. évben a sereg össze is gyűlik ; jobbágyokon kívül — akiknek tömeges hozzászökdösése már kezdi a földesurakat s a hatóságot aggasztani — nemesek, sőt katonák is nagy számmal ajánlják föl neki fegyvereiket. A vallásos izgalom, a török hirtelen és csodás kiverésében való reménykedés s a talán ezzel kapcsolódó homályos szociális-forradalmi vágyak erejét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy hatalmukba kerítik az egri várőrséget is. Az egri vitézek ekkor már a reformáció hívei voltak : nem egészen tíz évvel azelőtt, éppen a debreceni egyház szellemi támogatását véve igénybe, keményen szembeszállottak Verancsics püspökkel s kierőszakolták református hitvallásuk szabad gyakorolhatását.2 1 Báthory II. Miklós, II. András fia. Ecsed várában lakott, 1567-től országbíró és Szatmár—Szabolcs vármegyék főispánja volt, 1585-ben halt meg. Nagybátyja volt az utolsó ecsedi Báthorynak, István országbírónak, kinek apja Báthory II. Miklós testvére, II. György volt. Báthory Miklós éppúgy, mint István, erős református. Báthory Miklósnak ajánlja Méliusz, amint láttuk, Somogyi Mátéval vitázó művét. V. ö. Nagy I. : Magvarország családai I. Pest, 1857. 230—232. 1. 2 Ld. erről bővebben A „Debrecen-—Egervölgyi hitvallás és a Tridentinum" című dolgozatomat a Protestáns Szemle 1934-i évfolyama mellékletében és külön is.